Paripa Csárda, ahol a paripák a nyomodban járnak (Debreceni Erdőspuszták egy kicsit másképp)

Távol a világ zajától, sétálok az őszi erdőben. Sétámhoz a Debrecentől keletre, délkeletre fekvő Debreceni Erdőspuszták megkapó vidékét választottam, melynek erdőkkel, ligetes erdőfoltokkal és mezőkkel tarkított látványát, valamint változatos növény- és állatvilágát sosem unhatja meg a kiránduló. A Vekeri és Mézeshegyi tavak szomszédságában járok, így errefelé nem csupán a gyalogos és kerékpár-ösvények, hanem a horgászati lehetőségek is adottak a környéken. 

Egyszer csak lódobogásra leszek figyelmes. Hátratekintek. 

Mit látok? Egy paripa vágtat felém. 

De mi másra is számíthatna az ember, ha ellátogat a Paripa Csárdába!:) Mert mondanom sem kell, hogy az étterem volt kiruccanásom fő célja.

A csárda nem véletlenül kapta nevét. A környezeti adottságok ugyanis a lótartásra, és ezáltal különféle lovasprogramok tartására is alkalmassá teszik.

S mint ahogy a paripa is kitűnik nemes, büszke tartásával a többi ló közül, a csárda is hasonló büszkeséggel állíthatja magáról, hogy kategóriájában, szolgáltatásaival a hazai élvonalban szerepel. 

A természetvédelmi övezetben, a Debreceni Erdőspuszták ölelésében „megbújó” hely nem véletlenül közkedvelt a hazai és külföldi vendégek körében. A vendégkönyvet lapozgatva szó esik abban a pincérek kedvességéről, a jó zenéről, a kiadós és rendkívül finom, házias ételekről...

Itt két légy helyett ugyanis akár többet is üthetnek egy csapásra. Egyszerre élvezhetik az idilli természet és a gasztronómia nyújtotta örömöket, a játszótérrel lefoglalhatják a gyerekeket, s az egyedi igényeikhez igazított programokon is részt vehetnek.

Mi a svédasztalos vasárnapi ebédet választottuk, ahol hegyekben állt a hús, és halmokban a köret, s mindenki annyit ehetett, hogy pukkadásig lehetett. A párolt lilakáposztás kacsacomb vagy a steak burgonyával tálalt csülök csak  kis szeletét képezték annak a sok finomságnak, mely a kockás abroszokon helyet kapott.  

 

Desszertből sem volt hiány. A máglyarakásból kibuggyanó almatöltelék olyan édesen kínálgatta magát, hogy majd megettem. Azaz majdnem még a főételek előtt rávetettem magam, s csak nagy önuralom árán sikerült vágyaimnak megálljt parancsolni. 

Így, a több mint 50 fajta étel felsorakoztatása után csak egy baj lehetett, melyről a vendégkönyvben már más is megemlékezett.
Utolsó bejegyzés a lapon:)

Paripa Csárda, ahol a paripák a nyomodban járnak (Debreceni Erdőspuszták egy kicsit másképp)

Távol a világ zajától, sétálok az őszi erdőben. Sétámhoz a Debrecentől keletre, délkeletre fekvő Debreceni Erdőspuszták megkapó vidékét választottam, melynek erdőkkel, ligetes erdőfoltokkal és mezőkkel tarkított látványát, valamint változatos növény- és állatvilágát sosem unhatja meg a kiránduló. A Vekeri és Mézeshegyi tavak szomszédságában járok, így errefelé nem csupán a gyalogos és kerékpár ösvények, hanem a horgászati lehetőségek is adottak a környéken. 

Egyszer csak lódobogásra leszek figyelmes. Hátratekintek. 

Mit látok? Egy paripa vágtat felém. 

De mi másra is számíthatna az ember, ha ellátogat a Paripa Csárdába!:) Mert mondanom sem kell, hogy az étterem volt kiruccanásom fő célja.

A csárda nem véletlenül kapta nevét. A környezeti adottságok ugyanis a lótartásra, és ezáltal különféle lovasprogramok tartására is alkalmassá teszik.

S mint ahogy a paripa is kitűnik nemes, büszke tartásával a többi ló közül, a csárda is hasonló büszkeséggel állíthatja magáról, hogy kategóriájában, szolgáltatásaival a hazai élvonalban szerepel. 

A természetvédelmi övezetben, a Debreceni Erdőspuszták ölelésében „megbújó” hely méltán közkedvelt a hazai és külföldi vendégek körében. A vendégkönyvet lapozgatva szó esik abban a pincérek kedvességéről, a jó zenéről, a kiadós és rendkívül finom, házias ételekről...

Itt két légy helyett ugyanis akár többet is üthetnek egy csapásra. Egyszerre élvezhetik az idilli természet és a gasztronómia nyújtotta örömöket, a játszótérrel lefoglalhatják a gyerekeket, s az egyedi igényeikhez igazított programokon is részt vehetnek.

Mi a svédasztalos vasárnapi ebédet választottuk, ahol hegyekben állt a hús, és halmokban a köret, s mindenki annyit ehetett, hogy pukkadásig lehetett. A párolt lilakáposztás kacsacomb vagy a steak burgonyával tálalt csülök csak  kis szeletét képezték annak a sok finomságnak, mely a kockás abroszokon helyet kapott.  

 

Desszertből sem volt hiány. A máglyarakásből kibuggyanó almatöltelék olyan édesen kínálgatta magát, hogy majd megettem. Azaz majdnem még a főételek előtt rávetettem magam, s csak nagy önuralom árán sikerült vágyaimnak megálljt parancsolni. 

Így, a több mint 50 fajta étel felsorakoztatása után csak egy baj lehetett, melyről a vendégkönyvben már más is megemlékezett.
Utolsó bejegyzés a lapon:)

A „szőkeség” ára, avagy, ahol a torta körbevaxolása nem alapművelet

Ti már vaxoltattatok tortát? Mert én igen. – Körbevaxoljam? – kérdezték ugyanis ma tőlem egy neves debreceni belvárosi cukrászdában. Nem, nem egy autómosóban és nem is a cipésznél szegezték nekem a kérdést.  Én meg csak bizonytalanul álltam, mert nem értettem, miért lenne szüksége a rendelt tortámnak rozsda elleni megelőzésre, és eső híján vízlepergetésre? A csokis tükörzselé bevonat ráadásul fényesen ragyogott az édes cukrászterméken, s ennek fényében további kiglancolást sem igényelt a finomság. Szemeimben így értelem helyett csak zavar tükröződött, és átfutott a fejemen a gondolat, vajon ez grátisz, vagy fizetős művelet lehet? Születésnapi tortám minimalista stílusát látva, nem gondoltam, hogy ingyen  kapom a szolgáltatást, mert történtek már itt furcsa esetek, így bármi megeshetett. Így történt, hogy egyszer, az Úrnak a 2015. esztendejében tortát rendelt a család. Mivel ekkorra már Tóthékat meghazudtoló dobozkészlettel rendelkeztünk, ezért az újabb rendeléskor egyet a Szőkébe is elvittünk. Mivel nem valódi „szőke” volt szegény darab, ezért csodálkoztunk is, hogy ennek ellenére diszkrimináció éri. S hogy miért? Mert ekkoriban itt a szőkeség volt ám az erény. Szőke torta, csak Szőke dobozba kerülhetett. Az eladók meg sem érinthették az idegen papírdobozt, így beletenni sem voltak hajlandók a rendelt finomságot. Mert állítólag a kamera mindent vesz, s ennek következménye lesz. Így esett, hogy eldöntöttük, innen többet nem vásárolunk. De mivel finom volt a torta, úgy gondoltam, egy év múlva ismét jöhet egy próba. Az Úrnak a 2016. esztendejének október havában a családban születésnap következett. Az  alkalomra kértem, legyen már díszes a drága sütemény. Erre rögtön jött az eladói válasz, nem tudja ez kerül-e és mennyibe nekem. Na, mondtam, mivel mindenhol szépen feldíszítik maguktól is, megbízom bennük, és készüljön csak el az egyébként is méregdrága alapáron a rendelés. Az átvételkor azonban csalódottan vettem tudomásul, hogy túl sok díszítésnek nincs nyoma, minimalista stílusban készült el a torta. Bár a „dobozt kérek-e”  kérdésre már készültem, s sima papírba csomagoltatva szándékoztam elhozni a portékát, a vaxolásnak, mint cukrászati szakkifejezésnek nem néztem utána. Így aztán bizonytalanságom látván, a pincérnő elkezdett vaxolni. Azaz tortacelofánnal borította be a torta külső körgyűrűjének területét.  

 – ÁÁÁÁÁÁÁÁ, ilyen nincs – gondoltam ironikusan –, mikor megláttam, hogy mit takar a művelet, s magamban folytattam a gondolatmenetet: – Tudja mit? Ne vaxoljon, majd lenyaljuk a beleragadt papírról a csokiréteget.

Mert sehol nem kérdeznek ám ilyet. Ez egy alapművelet. Akár dobozban, akár papírban kéri az árut a vevő. Mint ahogy a torta tűzijátékhoz is jár alj. Itt ez lemaradt. 

De mivel a torta finom volt, ezzel kívánok minden szülinaposnak boldog szülinapot!

Búcsú a Petőfi tértől Debrecenben (A Főpályaudvar kivitelezési munkálatai a tervek szerint lassan elkezdődnek.)

Névadója még nem ismerhette a mai Petőfi teret, leendő gyermekeink pedig már csak képeslapokon és régi fényképeken fogják azt nézegetni, miközben szüleik, nagyszüleik a helyhez kötődő élményeiket mesélik majd számukra. Hogy én miről adok majd számot az utódoknak?

–    

– Drága kisunokám. Tudod, amikor eljött a tavasz, az itt ezrével nyíló színpompás virágok mindig megdobogtatták a szívem. A házak aljában megbúvó üzletek közt pedig volt egy, ahol olyan francia krémest ehetett a nagyi, melynek nincsen ma már párja kerek e világon. A hab még valódi tejszínből készült, a tészta rétegei apró roppanásokkal töredeztek szét a szádban, s a csudavékony roppanós csokis tető tökéletes ízharmóniát alkotott a pihekönnyű habos krémmel. Igaz, csak kevés ideig voltál kitéve a csábításnak, mert a hatalmas cukrásztepsikben kitett finomságok percek alatt elfogytak a kirakatból. De ha megkérdezed a nagypapit, az ő emlékeiben bizonyára nem a krémesek lelőhelye, hanem a „Lordok háza” él élénkebben, ahová a Kovács Pistike nagyapjával sokszor benéztek ám! Csatlakozott hozzájuk alkalomadtán a Tóth Julika nagypapája is. Bizony sokaknak van ám emlékük a mai Petőfi térről! Ha megkérdezed az osztálytársaidat, vajon az ő nagyszüleik és szüleik mit mesélnek majd? Bármit is regéljenek, egy biztos: Olyan park (volt) ez, ahol még nem a kő, hanem a fű, fa, bokor és virág (volt) az úr. 

A jelen

A jövő

       

é