A Nagyerdei Strandon már csak idén nyáron retrózhatunk

Jövőre megújul a Debreceni Strandfürdő. Leköszön egy korszak és egy új veszi kezdetét. Nem, a napernyőket még nem ezért húzták le, hanem a kora reggeli időpont miatt vannak leeresztve. De aki még egy kis retróra vágyik, ettől függetlenül sietnie kell. Jövő nyáron már nem lesz rá lehetősége.

De hogy is kezdődött a debreceni fürdőélet?

A ma már számos rendezvénynek helyet adó Nagyerdő, a debreceniek büszkesége nem mindig szolgált kiránduló és szórakozási helyként. 1790-ben ugyanis még Klubosiczky Antal királyi biztos javaslatát, erkölcsi megfontolásokra hivatkozva visszautasították a városi tanács tagjai. Nem is csoda ez egy olyan településen, ahol mindig is őrködtek a polgárok erkölcsei felett és komoly büntetéseket kaphatott az, aki a normáktól eltérően cselekedett. A kálvinista Rómában szigorú szabályok szerint élték mindennapjaikat a cívisek. Akik azonban megirigyelték a közeli Váradot, ahol a fürdőzők a 19. század első felében már négy fürdőhelyen élvezhették a gyógyforrások áldásos hatásait. Ezért a gazdagabb polgárfeleségek nyaranta felkerekedtek és itthagyták a poros Debrecent, hogy Bártfán töltsék a meleg napokat.

A városatyák összedugták a fejüket, és egyre gyakrabban mondogatták: Debrecennek is szüksége lenne egy „Feredőházra”, hiszen a szorgos debreceniek is megérdemlik az egészséges élethez és pihenéshez nagyban hozzájáruló időtöltéseket.

Az ügyben kikérték a Physicus urak véleményét, akik szintén nem vélekedtek másképp: „A Feredők nem tsak a tisztaságra nézve szükségesek minden jól rendelt Társaságban: hanem hogy az egészségnek fenn tartására és helyre állítására is meg betsülhetetlen hasznu és néha egyedül való eszközök...”

Na de hol is legyen a Fürdőház? - tanakodtak.

Fazekas Mihály, a költő és egyben városi tisztviselő a Debrecen határában fekvő homokkerti sósforrás helyét gondolta volna megfelelő helynek. Ez azonban túl messze lett volna a várostól és vize sem szolgáltatott elegendő mennyiségű vizet eme nagyszabású terv kivitelezésére, így aztán a Fürdőház a mai helyén, a Nagyerdőn állíttatott fel.

A város építőmesterei azonban olyan grandiózusnak ítélték mega tervet, hiszen eddig csupán a Nagytemplom és a Református Kollégium voltak ekkora mértékű beruházások, hogy nem merték elvállalni a feladatot. Nem úgy Povolny Ferenc, aki fiatal és ambíciózus építőmesterként állott elébe a feladatnak és 1826-ban el is készül az impozáns, klasszicista stílusú épület.

Habár, ha a Fürdőház felépítése utáni problémákat nézzük, az ő képességeit is meghaladta az építkezés. Hiszen hosszú éveken keresztül hosszasan panaszkodtak a későbbi bérlők a kivitelezési és építkezési hibákból adódó káraik miatt. Olyannyira igazuk volt, hogy még a város dúsgazdag bőrkereskedője, Kis Orbán László, egyik bérlője tönkre is ment, miután hatalmas anyagi áldozatokkal próbálta saját pénzén a Fürdő hibáit helyreállítani. Ennek ellenére az 1829-re teljesen használhatatlanná vált. Az sem könnyítette meg a bérlők dolgát, hogy a város sokszor csak hatalmas késésekkel vagy egyáltalán nem térítette meg a helyreállítási költségeiket.

A város a rengeteg panasz miatt 1849-re pótolja a hiányosságokat, és megszünteti többek között az állandó vízszivárgás (a víztároló ládákból szétfolyt a víz stb.) miatti károkat.

Az 1849-es országgyűlés tagjainak már kedvenc tartózkodási helye volt e hely, debreceni tartózkodásuk idején. Voltak itt fürdőszobák külön az úri és külön az egyszerű nép számára, fenyőfákból készült fürdőkádak, sétálófolyosók, hatalmas táncterem, biliárd- és kártyaszobák, konyha, mely egyben étteremül is szolgált és szoba a bérlő számára. Annak keleti végénél pedig borivóház épült, melyet bárki látogathatott.

Vajon mit szóltak volna ehhez a strandon napozó hölgyhöz Debrecenben 1790-ben, amikor még az erkölcsökre tekintettel a város vezetői a szigorú erkölcsöket védendő a szórakozást sem engedélyezték a Nagyerdőn ? :) 

Na de az erkölcs fenntartása ezek után is fontos feladata volt a városi bíráknak, így ünnepekkor és vasárnaponként hajdúkat küldtek a Fürdőházhoz „a' kik minden illetlenség eltávolítására nézve felvigyázással lesznek.” 

„Az Úri fürdőben” 24, a közönséges fürdőszobákban 12 váltókrajcár volt a fürdőzés ára, melyet 1 órában határoztak meg. Tavasztól őszig élvezhették a fürdőzők a szolgáltatásokat, mivel ősztől tavaszig a szükséges javításokat végezték a Fürdőházon.

1882-ben Zelizy Dániel Debrecen történetét ismertető munkájában, 1882-ben 12 fürdőszobáról ír, melyekben porcelán fürdőkád van. Ugyanezen írás állítása szerint pedig 1877-ben már gőzfürdő is működik az épületben.

Valamikor szó szerint fillérekbe kerültek még a jegyek 

Nagyszerű marketing fogás részükről, hogy az 1885-től működő gőzmozdonnyal hajtott kisvasúttal is kooperálnak. Azaz mivel az a Nagyerdőre szállítja az utasokat, kombinált jegy is váltható volt a Fürdőbe. Olyan, amely a fürdőbelépőjegy árát is tartalmazta.

Később már a villamosok megjelenésekor is alkalmazták ezt az ötletet: Napi jegy felnőtteknek70 fillérbe, gyermekeknek 40 fillérbe, villamos tértijegyek kombinált egész napra érvényes jegy 90 fillérbe került.

S hogy milyen sokba is kerül egy Fürdőtelep fenntartása is bizonyítja, hogy 1901-re ismét olyan állapotok uralkodnak, hogy a felújítási munkák elodázhatatlanná válnak. Ekkor születik meg két körorvos: Altmann Béla és Burger Péter és egy tisztiorvos, Balkányi Ede fejében a terv, melyet fel is vázolnak a város vezetőségének: Modern fürdőtelep és vízgyógyintézetet építenének saját anyagi befektetéssel.

De bár megegyeznek, olyannyira kimerítik a forrrásaikat, hogy 1907-ben visszalépnek. A város nem fizeti ki még a költségeiket sem. Debrecen részéről ugyanakkor érdekes megbízás volt ez, hiszen ha egy egész város nem volt képes egy ekkora beruházásra, miből gondolták, hogy a bérlők képesek lesznek rá?

„Tegyük hazánkat fürdőországgá, ahová más országok betegei hozzák pénzüket, s nem mi megyünk külföld drága fürdőibe”

Lassan-lassan azért elkezdődnek az átalakítások: 1926-ban a strandfürdő területén a kádfürdő bejárata előtt átadják a város első hideg vizű versenyuszodáját. Majd a következőképpen gondolkodó: „Tegyük hazánkat fürdőországgá, ahová más országok betegei hozzák pénzüket, s nem mi megyünk külföld drága fürdőibe” Pávai Vajna Ferenc főgeológus a város határától 3 km-re hajdúsámson-nyíracsádi út elágazásánál kezd fúrni. S bár olajat nem, 1932 februárjában földgáz és gyógyvíz tör a felszínre.

A Csokonai és  Bocskai debreceni ásványvizek voltak  

A jódos-brómos, konyhasós hévíz konyhasó tartalma miatt is igen értékes volt, hiszen Európában alig található ilyen. Ha mégis, annak konyhasó tartalma (literenkénti 3 g) nem éri el a debreceniét. Így aztán értékesebb még a híres németországi baden-badeni és az olaszországi eugéniai fürdőkénél is. Ez az az ideális mennyiségű összetevő, ami alkalmassá teszi gyulladásos betegségek gyógyítására is. Későbbi vizsgálatok pedig bebizonyították, hogy reumatológiai, neurológiai, gyulladásos és nőgyógyászati betegségek kiváló ellenszere és ivókúraként emésztőszervi és hurutos betegségekre, valamint jódhiányban szenvedőknél is alkalmazható a talált hévíz, melyet azonban majd csak 1960-ban nyilvánítottak gyógyvízzé.

A szénsavval telített változatot annak idején Csokonai, a szénsav nélkülit pedig Bocskai ásványvíz néven forgalmazták.

Elkészül a Nagyerdei Gyógyfürdő nagyszabású terve

Miután gyógyerejű vizét feltárta a város, a helyiek igen büszkék voltak arra, hogy a fürdő megvalósulása szinte önerőből történt. A 4 és fél hold területen elhelyezkedő, Magyarországon az első modern elvek alapján megvalósuló középítkezés költségei 360 000 pengőt tettek ki.

A már meglévő kabinok áthelyezése után új öltözőépületeknek biztosítottak helyet, mely 3000 vendég kiszolgálására volt alkalmas. Két gyógymedence is kialakításra került, melyekben meghagyták a fákat, s hideg vízzel töltött betongyűrűkkel védték azokat. A fürdő népszerűsége pedig olyannyira nagy volt, hogy egy fedett uszoda is kitűnő elgondolásnak tűnt. Ez a vízszint szabályozásával uszodai és gyógycélokra is alkalmas medence olyan nagy port kavart fel, hogy a Debrecen Sz. Kir. Város és a Magyar Úszószövetség is plakettet veretett a megvalósulás emlékére. 1932. november 19-én maga ifj. Horthy István avatta fel az uszodát.

Megújult a régi termálfürdő és 1938-tól elkülönített gyógyító osztályt alakítottak ki.

De rendelkezésére állt a vendégeknek már ekkor a szabadtéri fürdőzést szolgáló üdülőfürdő is 3000 férőhelyes öltözőépülettel.

1949-ben építették meg a hullámfürdőt

50-60 000 ember fürdővendég fürdőzött itt, és már messze földről is egyre nagyobb számban érkeztek ide a debreceni vízre kíváncsi külföldiek.

A városi vezetékeken át érkező és a fürdő által elhasznált vízmennyiség már igen drágának bizonyult ekkorra, így saját kutak fúrásával orvosolták ezt a problémát.

1971-ben megépített új, 5000 főt befogadó kétszintes épület első emeletén szekrényes, a másodikon kabinos öltözők lettek kialakítva.

1976-tól 1981-ig több lépésben felújították a régi termálfürdőt. Vzforgató berendezéseket építettek be, felújításra került a 2,2 méteres versenymedence, mely feszített víztükrével egyedülállónak számított akkoriban.

És a budapesti Lukács fürdő után először itt gyógyíthatták magukat a fürdővendégekek egy tíz ágyas nappali szanatóriumban már 1981-ben. Ekkortól működött a nagy, finn típusú szauna fürdő is, és még szolárium is állt a vendégek rendelkezésére.

1983-ban a fedett uszodát (mely ma már sajnos évek óta nem működik) felújították és feszített víztükrűvé „varázsolták”.

1984-ben adták át az akkor új termálfürdőt, melyet Kertai László, Ubl-díjas építész tervei alapján a jurtaszerű tetőszerkezet, a nyolcszög alaprajzú medencék és a fa- és panelanyagok együttes alkalmazása tett egyedivé. A felújítást 2014-ben ismét megismételték, elkészült a négykupolás medencecsarnok, a medencék üvegmozaik burkolatot kaptak...

Most pedig a Strand kerül sorra, így aki még lubickolni szeretne egy jót gyermekkora medencéiben, még idén nyáron tegye, mert azok teljesen megújulnak jövőre.