Bagolylesen

A nagy bejgli és töltöttkáposzta zabálások után úgy gondoltam, benevezek egy bagolyles programra december 29-én. A találkozási ponthoz úgy érkeztem, mint Mary Poppins. A szellő szárnyán, mert elég volt csak beleállnom a szélbe, és az elrepített a kiindulási helyünkhöz, a Nagy Lajos király térre, ahol a Természettár soron következő programja baglyokat ígért. Kicsit félve érkeztem, mert nem tudtam, hogy a hideg nem tántorítja-e el a jelentkezőket, és lesz-e egyáltalán rajtam kívül bárki is. Volt. Kb. hetven ember várakozott türelmesen az indulásra a Spar előtt. Bár már az induláskor majdnem feladtam, mert az egyik apuka hatalmas prüszkölésekkel tudatta a világgal, hogy ő bizony meg van fázva. Még a teste is belerázkódott a jókora erőlködésbe, s bőven okádta a nyálcseppeket a levegőbe. Semmilyen eszközzel nem takarta el ezeket a kis alattomos cseppeket, úgy engedte őket útjukra.  Bevallom, ez engem majdnem eltántorított, mert ha egyszer éppen abba az irányba támad gusztusa eme nem túl higiénikus partizánakciót végrehajtani, amerre éppen én állok, az tuti, hogy nem úszom meg szárazon. Nekem meg nem túl sok kedvem van ismét elkapni egy cseppfertőzéssel terjedő kórt. Na de kidolgoztam a megfelelő elterelő hadműveletet, és úgy döntöttem, mégsem maradok le erről az ígéretesnek ígérkező bagolylesről, így próbáltam mindig mögötte és távol elhelyezkedni. Így egyensúlyoztam a biztonságos és a veszélyes zónák között. Tudom, hogy nem mindenkit zavar ha elkap egy fertőzést, mondván, majd kiheveri, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy vannak olyanok, akiknek ez akár beláthatatlan következményekkel is járhat. Ráadásul ha már betegen megy közösségbe bárki, legalább a megfelelő módon takarja el a száját, amikor prüszköl! Hiszen felnőtt ember, akinek ezt már tudnia kellene! És ha azt hitted, hogy a népnevelésnek ezzel itt vége, akkor tévedtél! 😊  

Na szóval állunk a Spar előtt, és még mindig érkeznek az emberek. A szervező, Váradi Zoltán meg mindenkit beinvitál a szélvédett részre a várakozás időtartama alatt. Igaz, a csak a Sparba igyekvő vásárlók nem értik, miért kell nekik a Spar előtt várakozni, amikor ők a boltba indultak, na de Zoltánt ez nem tántorítja el, ő pozitívan áll hozzá a mai naphoz, és mindenkiről azt feltételezi, hogy a baglyokat és nem a sajtos pultot jött felderíteni. 😊

Aztán eljön az indulás ideje, és a Mikszáth Kálmán utca egyik társasházának udvarára is bebocsátást kapunk, ahol megpillantunk három-négy erdei fülesbaglyot is, akik nem értik mire fel ez a nagy felhajtás. Lelkesen fényképezzük a fenyőágakon megtelepedő erdei fülesbaglyokat és a köpetüket is, melyekből bőven található a fák alatt. Hiszen mivel egyben nyelik le a pockokat, rovarokat, egereket, gyereksünöket, a felesleges szőr és csontdarabok ilyen formában távoznak belőlük. Azt is megtudjuk, hogy milyen bagoly volt Athene szent madara. Ez nem más, mint a kuvik, mely a latin nevét (Athene noctua) Pallasz Athéné ókori görög istennő tiszteletére kapta, akit a bölcsesség istennőjének gondoltak, és a kuvik egy görögországi alfaja volt az ő szent madara. Így már az is érthető, honnan kapta a bagoly a “bölcs” elnevezését. Kiderül, hogy a valódi baglyok közül a kuvik kötődik legszorosabban az emberi lakóhelyekhez,  és hogy a rossz hírnevét annak köszönheti, hogy ahol megjelent, ott haláleset történt. Ezért halálmadárnak tartották. Természetesen nem a madár hozott balszerencsét, hanem mivel éjszaka a betegnél égették a gyertyát, mivel ápolták azt, a fény vonzotta a rovarokat, amiket a kuvik előszeretettel fogyasztott. Így megjelent ezeken a helyeken. Aztán ha a beteg meghalt, a babonás emberek ezt a madár megjelenésével magyarázták.

 Na de haladjunk tovább a Nagyerdő parkerdei részébe, ahol a Debreceni Egyetem főépülete előtti parkban is érdekességekre hívták fel a figyelmünket. Tudtátok, hogy az a hatalmas sövény, ami körbeveszi a parkot, valójában nem is sövény, hanem gyertyánfák összefüggő sokasága, melyek felső részét legallyazzák, így azok oldalirányba bonsai jelleggel nőnek? És azt, hogy a szökőkút köré telepített tiszafák egyik oldala miért barna? Az a szökőkút klórtartalma vagy/és a napsütés és a vízcseppek közötti kölcsönhatás következtében ég ki. A tiszafa egyébként egy nem túl barátságos fa, ha figyelembe vesszük, hogy annak minden egyes porcikája mérgező. Egyedüli kivételt a magját beborító piros termésház képez, melyet a madarak előszeretettel fogyasztanak a bennük levő maggal együtt. Na de akkor miért is nem halnak meg? Az ok a sokkal rövidebb bélcsatornájukban rejlik,  melyen olyan gyorsan áthalad a mag, hogy nem tud a méreganyag hatást kifejteni.

De bentebb sétálva megtekinthettük a majomagy termésű narancseperfát is, melynek termése úgy néz ki, mint egy majomagy. Innen a termés neve. 😊

És a feketedió fájának termését is közelről szemrevételezhettük, melynek olyan vastag a héja, hogy ember legyen a talpán, aki azt megtöri.

Majd a parkerdő legöregebb fájánál, a matuzsálem tölgynél is tiszteletünket tettük, és fejet hajtottunk a kora (kb. 120 év) előtt. A négy ágából már csak egy áll, és a hőscincér pondróinak ad otthont, melyek 6 évig rágják szegény fát belülről, ezért nem lehet nagyon jó buli cincér porontynak lenni.

A tó mellett a mindig kenyeret termő terület is bemutatásra került. A vezetőnk szerint ezen a helyen soha nem fogynak el a penészes kenyérdarabok, melyeket feltehetően a kacsák etetésére hord ki ide egy vagy több tudatlan embertársunk. Pedig ma már köztudott, hogy ezek vízzel keveredve megdagadnak a madarak begyében, így szétszakítva azt. - Ha már mindenképpen kedveskedni akarunk a tőkésrécéknek és egyéb vízi madaraknak, akkor borsót és kukoricát hozzunk nekik - ajánlotta a szakember.

Majd miután mi dióval és egyéb magokkal töltöttük fel a kihelyezett madáretetőket, szintén további ismeretekkel gyarapodhattunk. Csak télen szabad etetni az énekesmadarakat, hiszen kutatások kimutatták, hogy amikor egész évben kaptak táplálékot, a fészekalja ilyenkor nem érte meg a felnőttkort. Ráadásul a madarak feladata a kártevőknek az irtása is, ezért hadd legyenek ők is hasznos tagjai a természetnek, és lássák csak el a szerepüket.

Azt is megtudtuk, hogy minden madárnak más technikája van az etetőbe történő bejutásra és a táplálék elfogyasztásának módjában. A verebek csapatostul repülnek be, és ugyanott jól is laknak, míg vannak cinkék, akik éppen csak berepülnek, egy napraforgómagot felkapnak, majd egy közeli faágra repülve azt ott bontják ki és fogyasztják el. A különböző berepülési technikák miatt pedig minden oldalról berepülhető etetőket célszerű készíteni.

Ha ti is kedvet kaptatok egy jó kis madárlesre, etetésre fel! De csak okosan! És legközelebb találkozzunk a Természettár következő programján!  

http://www.termeszettar.hu/

Volt idő, hogy a kutya nem őrizte a magyar Szent Koronát

Egy híján 170 éve, április 14-én, Debrecenben kiáltotta ki Kossuth a Habsburg-ház trónfosztását! 

Több mint 150 évvel ezelőtt az országgyűlésnek egészen Debrecenig kellett menekülnie, hogy 1849. április 14-én a Református Nagytemplomban megtörténhessen a Habsburg-ház trónfosztása. Napjainkban Magyarországon, ha nem vagy elégedett a fennálló renddel, lehetőséged van négyévente eldönteni, megtartod-e jelenlegi vezetőidet vagy másokat szeretnél helyettük. Nos, több mint másfél évszázaddal ezelőtt azonban ez korántsem volt ilyen egyszerű. Egészen Debrecenig kellett menekülnie a Parlamentnek, hogy kifejezze akaratát.

Debrecen, Magyarország fővárosa

Az első, népképviseleten alapuló Országgyűlés szinte egy emberként elfogadta Kossuth javaslatát, minek szerint a Tisza mögötti városba - mely meglátásuk szerint a téli pusztaságon aránylag könnyen védhető volt - tegyék át székhelyüket. Így lett Debrecen a történelem folyamán először Magyarország fővárosa néhány hónapra.

Azonban a város, mely ma az ország második legnagyobb városa, nem csak fekvésével érdemelte ki a bizalmat, hanem lakóinak áldozatkészségével és nagylelkűségével is.

Hóban, fagyban menekültek az ország képviselői

1849-ben mínusz 25 °C-os hidegben, több ezren menekültek a farkasordító zimankóban, úttalan utakon Debrecenbe. Köztük voltak a haza nagyjai, politikusok katonák, irodalmárok (Petőfi, Jókai, Vörösmarty, Kemény Zsigmond) és az ő hozzátartozóik is. Aki tehette, Szolnokig vasúton jutott el. Eddig tartott ugyanis az ország második vasútvonala. Innen szekéren, batáron, szánon vagy gyalog és lóháton igyekeztek a kálvinista Rómába. A városba, mely oly sok évszázadon át mindig menedéket nyújtott a menekülteknek. Történészek szerint 2800-3200 fő érkezett meg ily módon a cívisvárosba.

Ingyen koszt és kvártély „járt” a képviselőknek

A debreceni polgárok ingyen szállásolták el a képviselőket. Kossuthot és családját pl. a debreceni Városházán látták vendégül, s a magyar Szent Koronát is itt őrizték. Egy debreceni kereskedőcsalád, a Rickl família adta kölcsön számukra a saját porcelán étkészletét, s ugyanez a család látta vendégül Nyáry Pált, a honvédelmi bizottmány alelnökét is. Megfordult náluk Petőfi Sándor is, aki a ház akkori gazdájának, Rickl II. József Zelmos nemzetőr-főhadnagy lovassági szolgálati kardjára cserélte el saját díszkardját. A sors fintora, hogy a vesztes debreceni csata után az ellenséget, azaz az orosz Paskievics herceget kellett elszállásolniuk, aki a debreceni csatában többszörös túlerővel legyőzte a magyar hadsereget.  Majd azt a Rüdiger grófot, aki innen indult Világos felé, és aki előtt később Görgey letette a fegyvert. Kossuthoz nem messze szállt meg a felsőház elnöke is, neki a városházával szemben levő kereskedőház szolgált szálláshelyéül. Ugyanaz a Szilágyi-Andaházi ház néven emlegetett lakhely, melynek erkélyéről Kossuth még aznap lelkesítő beszédében Debrecent a szabadságharc őrvárosának nevezete. Történt ez még ugyanazon a napon, mikor is átlépte a városkaput, és a kapuőr a névsor 2265-ös sorszámához , a „magyarok Mózesse”-ként jegyezte fel őt naplójába.

A kutya nem őrizte a koronát

Úgy képzelnénk, hatalmas őrség őrizte a Koronát ekkor, melyet természetesen magukkal hoztak, s a városházán helyeztek el, az igazság azonban az, hogy az egy fémládában feküdt a magánlevéltárban anélkül, hogy bárki is ráhederített volna. Az osztrákok is egy szupertitkos helyen képzelték el annak meglétét, ezért Kossuthék távozása után  még a padlót és a kályhát is feltörték. Hiába. Az ereklye akkor már rég a tiszai füzesekben volt elásva.

Nem voltak pártok

Mai értelemben vett pártokról akkoriban szó sem volt, csupán a kortársak beszéltek a Habsburg-házzal kiegyezést óhajtó „békepártról”, illetve a szabadságharcot legvégsőkig folytatni akaró „radikális pártról”, de ezek gyorsan változó, inkább laza összetételű csoportok voltak. Kossuth és a képviselők többsége pedig egyik irányzatot sem vallotta magáénak, hanem az ellentétes álláspontok között a középutat választotta.

De hogyan is zajlott egy ülés akkoriban?

A híres Református Kollégium Oratóriumában ülésezett az Alsóház. A debreceniek, akik nem hogy nem vettek még részt országgyűlési üléseken, de televízió híján még csak nem is láthattak ilyet, igencsak elképedtek a nyílt üléseken, melyeket egyébként a helyiek: férfiak és nők egyaránt látogathattak és a karzatról figyelhettek. A kemény viták alkalmával a képviselők modorában ugyanis bőven találtak kivetnivalót, és nem volt ínyükre a lármás, sokszor komolytalan viselkedés sem, melyet tapasztaltak, hiszen ezektől az emberektől várták az ország megmentését. Egy akkori újság, az Alföldi Hírlap pl. a következőképpen számolt be a tapasztaltakról:„a képviselők nagy lármát csapnak az országgyűlésen, némelyiknek majd kipattan a szeme a kiabálásban, úgy erőlködik”.

A református keresztény eszméken alapuló Kollégium azonban nem hogy megbocsátotta ezeknek a férfiaknak a szabadság érdekében folytatott hangos lármázását, hanem amikor a kormány az országgyűléssel visszaköltözött a fővárosba, egy fityinget sem fogadott el a haza nagyjaitól. Pedig Kossuth térítést óhajtott nyújtani az épületen esett károkért. Az eseményről a Kollégium volt tanára, Kónya József 1948-ban megjelent, Kossuth és Debrecen című tanulmányában a következőket írta: „…dicsőségére szolgált a Kollégiumnak, hogy a főiskola épülete volt a nemzet jobb sorsa irányításának színhelye. Kisszerű számítások helyett inkább mindent késznek nyilatkozik feláldozni a haza megmentésére, a szabadság kivívására. A Kollégium, a református keresztyén erkölcsön alapuló tudománynak, valamint a nemzeti művelődésnek bölcsője és terjesztője nem is adhatott más választ.”

A képek forrása: Herczeg Zsuzsanna fotói

Március 1-jei barangolás a csodás Nagyerdőn Debrecenben

Itt van a tél, itt van újra Debrecenben is!

Van, hogy még a Rákóczi harangjának is elakad a "szava" ilyen mínuszokban, és a harangszóra várni kell, míg kienged a harang.

Mintha kihalt volna a Főtér, pedig csak tél van.

Kossuth és hívei tántoríthatatlanul állnak 1914 óta a talapzaton. Őket nem zavarja a hideg.

A Főnix madár sem képes ilyen hidegben elégni.

  Az Aranybika szálloda, Magyarország egyik legpatinásabb szállodája, több mint 100 évével azért ennél jóval keményebb teleket is megélt már.

Egykor gőzvasút, ma már villamos szállítja a fáradt lábú vagy csak fázós lakosokat Debrecenben.

Van, aki örömmel sétál ilyenkor is a belvárosban. Mert ahogy azt minden idegenvezető tudja: Nincs rossz idő, csak rosszul öltözött turista. :)

A Nagyerdei Strandon már csak idén nyáron retrózhatunk

Jövőre megújul a Debreceni Strandfürdő. Leköszön egy korszak és egy új veszi kezdetét. Nem, a napernyőket még nem ezért húzták le, hanem a kora reggeli időpont miatt vannak leeresztve. De aki még egy kis retróra vágyik, ettől függetlenül sietnie kell. Jövő nyáron már nem lesz rá lehetősége.

De hogy is kezdődött a debreceni fürdőélet?

A ma már számos rendezvénynek helyet adó Nagyerdő, a debreceniek büszkesége nem mindig szolgált kiránduló és szórakozási helyként. 1790-ben ugyanis még Klubosiczky Antal királyi biztos javaslatát, erkölcsi megfontolásokra hivatkozva visszautasították a városi tanács tagjai. Nem is csoda ez egy olyan településen, ahol mindig is őrködtek a polgárok erkölcsei felett és komoly büntetéseket kaphatott az, aki a normáktól eltérően cselekedett. A kálvinista Rómában szigorú szabályok szerint élték mindennapjaikat a cívisek. Akik azonban megirigyelték a közeli Váradot, ahol a fürdőzők a 19. század első felében már négy fürdőhelyen élvezhették a gyógyforrások áldásos hatásait. Ezért a gazdagabb polgárfeleségek nyaranta felkerekedtek és itthagyták a poros Debrecent, hogy Bártfán töltsék a meleg napokat.

A városatyák összedugták a fejüket, és egyre gyakrabban mondogatták: Debrecennek is szüksége lenne egy „Feredőházra”, hiszen a szorgos debreceniek is megérdemlik az egészséges élethez és pihenéshez nagyban hozzájáruló időtöltéseket.

Az ügyben kikérték a Physicus urak véleményét, akik szintén nem vélekedtek másképp: „A Feredők nem tsak a tisztaságra nézve szükségesek minden jól rendelt Társaságban: hanem hogy az egészségnek fenn tartására és helyre állítására is meg betsülhetetlen hasznu és néha egyedül való eszközök...”

Na de hol is legyen a Fürdőház? - tanakodtak.

Fazekas Mihály, a költő és egyben városi tisztviselő a Debrecen határában fekvő homokkerti sósforrás helyét gondolta volna megfelelő helynek. Ez azonban túl messze lett volna a várostól és vize sem szolgáltatott elegendő mennyiségű vizet eme nagyszabású terv kivitelezésére, így aztán a Fürdőház a mai helyén, a Nagyerdőn állíttatott fel.

A város építőmesterei azonban olyan grandiózusnak ítélték mega tervet, hiszen eddig csupán a Nagytemplom és a Református Kollégium voltak ekkora mértékű beruházások, hogy nem merték elvállalni a feladatot. Nem úgy Povolny Ferenc, aki fiatal és ambíciózus építőmesterként állott elébe a feladatnak és 1826-ban el is készül az impozáns, klasszicista stílusú épület.

Habár, ha a Fürdőház felépítése utáni problémákat nézzük, az ő képességeit is meghaladta az építkezés. Hiszen hosszú éveken keresztül hosszasan panaszkodtak a későbbi bérlők a kivitelezési és építkezési hibákból adódó káraik miatt. Olyannyira igazuk volt, hogy még a város dúsgazdag bőrkereskedője, Kis Orbán László, egyik bérlője tönkre is ment, miután hatalmas anyagi áldozatokkal próbálta saját pénzén a Fürdő hibáit helyreállítani. Ennek ellenére az 1829-re teljesen használhatatlanná vált. Az sem könnyítette meg a bérlők dolgát, hogy a város sokszor csak hatalmas késésekkel vagy egyáltalán nem térítette meg a helyreállítási költségeiket.

A város a rengeteg panasz miatt 1849-re pótolja a hiányosságokat, és megszünteti többek között az állandó vízszivárgás (a víztároló ládákból szétfolyt a víz stb.) miatti károkat.

Az 1849-es országgyűlés tagjainak már kedvenc tartózkodási helye volt e hely, debreceni tartózkodásuk idején. Voltak itt fürdőszobák külön az úri és külön az egyszerű nép számára, fenyőfákból készült fürdőkádak, sétálófolyosók, hatalmas táncterem, biliárd- és kártyaszobák, konyha, mely egyben étteremül is szolgált és szoba a bérlő számára. Annak keleti végénél pedig borivóház épült, melyet bárki látogathatott.

Vajon mit szóltak volna ehhez a strandon napozó hölgyhöz Debrecenben 1790-ben, amikor még az erkölcsökre tekintettel a város vezetői a szigorú erkölcsöket védendő a szórakozást sem engedélyezték a Nagyerdőn ? :) 

Na de az erkölcs fenntartása ezek után is fontos feladata volt a városi bíráknak, így ünnepekkor és vasárnaponként hajdúkat küldtek a Fürdőházhoz „a' kik minden illetlenség eltávolítására nézve felvigyázással lesznek.” 

„Az Úri fürdőben” 24, a közönséges fürdőszobákban 12 váltókrajcár volt a fürdőzés ára, melyet 1 órában határoztak meg. Tavasztól őszig élvezhették a fürdőzők a szolgáltatásokat, mivel ősztől tavaszig a szükséges javításokat végezték a Fürdőházon.

1882-ben Zelizy Dániel Debrecen történetét ismertető munkájában, 1882-ben 12 fürdőszobáról ír, melyekben porcelán fürdőkád van. Ugyanezen írás állítása szerint pedig 1877-ben már gőzfürdő is működik az épületben.

Valamikor szó szerint fillérekbe kerültek még a jegyek 

Nagyszerű marketing fogás részükről, hogy az 1885-től működő gőzmozdonnyal hajtott kisvasúttal is kooperálnak. Azaz mivel az a Nagyerdőre szállítja az utasokat, kombinált jegy is váltható volt a Fürdőbe. Olyan, amely a fürdőbelépőjegy árát is tartalmazta.

Később már a villamosok megjelenésekor is alkalmazták ezt az ötletet: Napi jegy felnőtteknek70 fillérbe, gyermekeknek 40 fillérbe, villamos tértijegyek kombinált egész napra érvényes jegy 90 fillérbe került.

S hogy milyen sokba is kerül egy Fürdőtelep fenntartása is bizonyítja, hogy 1901-re ismét olyan állapotok uralkodnak, hogy a felújítási munkák elodázhatatlanná válnak. Ekkor születik meg két körorvos: Altmann Béla és Burger Péter és egy tisztiorvos, Balkányi Ede fejében a terv, melyet fel is vázolnak a város vezetőségének: Modern fürdőtelep és vízgyógyintézetet építenének saját anyagi befektetéssel.

De bár megegyeznek, olyannyira kimerítik a forrrásaikat, hogy 1907-ben visszalépnek. A város nem fizeti ki még a költségeiket sem. Debrecen részéről ugyanakkor érdekes megbízás volt ez, hiszen ha egy egész város nem volt képes egy ekkora beruházásra, miből gondolták, hogy a bérlők képesek lesznek rá?

„Tegyük hazánkat fürdőországgá, ahová más országok betegei hozzák pénzüket, s nem mi megyünk külföld drága fürdőibe”

Lassan-lassan azért elkezdődnek az átalakítások: 1926-ban a strandfürdő területén a kádfürdő bejárata előtt átadják a város első hideg vizű versenyuszodáját. Majd a következőképpen gondolkodó: „Tegyük hazánkat fürdőországgá, ahová más országok betegei hozzák pénzüket, s nem mi megyünk külföld drága fürdőibe” Pávai Vajna Ferenc főgeológus a város határától 3 km-re hajdúsámson-nyíracsádi út elágazásánál kezd fúrni. S bár olajat nem, 1932 februárjában földgáz és gyógyvíz tör a felszínre.

A Csokonai és  Bocskai debreceni ásványvizek voltak  

A jódos-brómos, konyhasós hévíz konyhasó tartalma miatt is igen értékes volt, hiszen Európában alig található ilyen. Ha mégis, annak konyhasó tartalma (literenkénti 3 g) nem éri el a debreceniét. Így aztán értékesebb még a híres németországi baden-badeni és az olaszországi eugéniai fürdőkénél is. Ez az az ideális mennyiségű összetevő, ami alkalmassá teszi gyulladásos betegségek gyógyítására is. Későbbi vizsgálatok pedig bebizonyították, hogy reumatológiai, neurológiai, gyulladásos és nőgyógyászati betegségek kiváló ellenszere és ivókúraként emésztőszervi és hurutos betegségekre, valamint jódhiányban szenvedőknél is alkalmazható a talált hévíz, melyet azonban majd csak 1960-ban nyilvánítottak gyógyvízzé.

A szénsavval telített változatot annak idején Csokonai, a szénsav nélkülit pedig Bocskai ásványvíz néven forgalmazták.

Elkészül a Nagyerdei Gyógyfürdő nagyszabású terve

Miután gyógyerejű vizét feltárta a város, a helyiek igen büszkék voltak arra, hogy a fürdő megvalósulása szinte önerőből történt. A 4 és fél hold területen elhelyezkedő, Magyarországon az első modern elvek alapján megvalósuló középítkezés költségei 360 000 pengőt tettek ki.

A már meglévő kabinok áthelyezése után új öltözőépületeknek biztosítottak helyet, mely 3000 vendég kiszolgálására volt alkalmas. Két gyógymedence is kialakításra került, melyekben meghagyták a fákat, s hideg vízzel töltött betongyűrűkkel védték azokat. A fürdő népszerűsége pedig olyannyira nagy volt, hogy egy fedett uszoda is kitűnő elgondolásnak tűnt. Ez a vízszint szabályozásával uszodai és gyógycélokra is alkalmas medence olyan nagy port kavart fel, hogy a Debrecen Sz. Kir. Város és a Magyar Úszószövetség is plakettet veretett a megvalósulás emlékére. 1932. november 19-én maga ifj. Horthy István avatta fel az uszodát.

Megújult a régi termálfürdő és 1938-tól elkülönített gyógyító osztályt alakítottak ki.

De rendelkezésére állt a vendégeknek már ekkor a szabadtéri fürdőzést szolgáló üdülőfürdő is 3000 férőhelyes öltözőépülettel.

1949-ben építették meg a hullámfürdőt

50-60 000 ember fürdővendég fürdőzött itt, és már messze földről is egyre nagyobb számban érkeztek ide a debreceni vízre kíváncsi külföldiek.

A városi vezetékeken át érkező és a fürdő által elhasznált vízmennyiség már igen drágának bizonyult ekkorra, így saját kutak fúrásával orvosolták ezt a problémát.

1971-ben megépített új, 5000 főt befogadó kétszintes épület első emeletén szekrényes, a másodikon kabinos öltözők lettek kialakítva.

1976-tól 1981-ig több lépésben felújították a régi termálfürdőt. Vzforgató berendezéseket építettek be, felújításra került a 2,2 méteres versenymedence, mely feszített víztükrével egyedülállónak számított akkoriban.

És a budapesti Lukács fürdő után először itt gyógyíthatták magukat a fürdővendégekek egy tíz ágyas nappali szanatóriumban már 1981-ben. Ekkortól működött a nagy, finn típusú szauna fürdő is, és még szolárium is állt a vendégek rendelkezésére.

1983-ban a fedett uszodát (mely ma már sajnos évek óta nem működik) felújították és feszített víztükrűvé „varázsolták”.

1984-ben adták át az akkor új termálfürdőt, melyet Kertai László, Ubl-díjas építész tervei alapján a jurtaszerű tetőszerkezet, a nyolcszög alaprajzú medencék és a fa- és panelanyagok együttes alkalmazása tett egyedivé. A felújítást 2014-ben ismét megismételték, elkészült a négykupolás medencecsarnok, a medencék üvegmozaik burkolatot kaptak...

Most pedig a Strand kerül sorra, így aki még lubickolni szeretne egy jót gyermekkora medencéiben, még idén nyáron tegye, mert azok teljesen megújulnak jövőre.

„Házvezetőnőt keresek, s ha beválik, elveszem feleségül” (Medgyessy Ferenc szobrászművész)

„Házvezetőnőt keresek, s ha beválik, elveszem feleségül” (Medgyessy Ferenc szobrászművész)

A műveivel Párizsban Grand Prix díjat nyert alkotó emlékkiállítása kihagyhatatlan, ha a szobrász szülővárosába, Debrecenbe látogatsz

Mi jut eszedbe, mikor azt dúdolod, hogy Debrecenbe kéne menni...? Ugye, hogy nem csak a pulykakakas? Híres történelmi személyek, hajdani cívisházak, sorsdöntő események színhelyeként ismertté vált épületek (Nagytemplom, Református Kollégium...) éppúgy, mint a hajdan itt, „A Maradandóság városában” tanuló és/vagy dolgozó halhatatlan költő és íróóriások (Arany, Ady, Csokonai, Móricz...), más területen elismert hírességek...

Nos, ilyen híres és elismert személy volt a magyar szobrászművészet megújítója, a debreceni születésű Medgyessy Ferenc szobrászművész is, aki nem csupán világhíres alkotásaival, hanem érdekes egyéniségével is színes és kiemelkedő személyisége volt a Kálvinista Rómaként aposztrofált városnak.

Mert ki más keresne úgy magának feleséget az 1900-as évek első felében, hogy hirdetést ad fel, melyben házvezetőnőt keres, és kiköti, hogy ha az beválik, elveszi feleségül? :) Még ha a történet csupán az utókor fantáziájának szüleménye is lenne, a keringő legenda is azt mutatja, hogy egy rendkívüli kreativitással és fantáziával megáldott személlyel állunk szemben. 

Talán nem is csoda, hiszen olyan nagyságokkal volt körülvéve szülővárosában, mint pl. Móricz Zsigmond, akivel együtt koptatták a Református Kollégium padjait, és akivel később is baráti viszonyt ápoltak.

Vagy Ady Endre, aki már akkoriban is „fűzte a csajokat”. A fiatal Medgyessy így emlékszik vissza erre:

„Hetedikes voltam, ebéd után, apám friss vizet kért. Azt mondja erre anyám, hogy a lány már elment az emlékkerti kútra, jó ideje oda van. Ugyan nézd meg mán Feri, miért nem jön az a lány – biztat apám. Utánamegyek, hát ott enyeleg vele a kútnál – Ady Endre.

Látogass el te is Debrecenbe és megmutatom a helyet! Kattints a honlapomra! http://debrecen-city-guide.iwk.hu/ 

Bár szókimondó természetének nem biztos, hogy mindig örültek barátai, hiszen amikor Móricz Zsigmond megírta Úri muri című művét, egy tiszteletpéldánnyal megakadályozta a szobrászt is, s egyben meghívta egy vasárnapi ebédre magához. Medgyessy elfelejtette elolvasni a történetet, de frappáns válasszal szolgált a „No barátom, olvastad-é a könyvemet?” kérdésre.

Nem, mert túl sok volt benne a bötű – felelte  az.

Nyolcéves lehetett, amikor először cirkuszba vitték.
A legjobban az oroszlánok izgatták.

De nem csak erről volt híres, hanem önbizalmáról is. Már ifjúkorában „pad alatt rajzolóként” úgy érezte, mindenkinél jobban rajzol a debreceni kollégiumban. „Gimnáziumban, az órák alatt többet firkáltam, mint figyeltem – Ovidiust és Homéroszt illusztráltam, torzképekkel (…) Sokat rajzolgattam, és örültem, hogy fejlődik ez a képességem, Egész természetesnek találtam, hogy az egész kollégiumban én tudok legjobban rajzolni – rajztanáromat is beleértve (Bosznait) –, ez volt a meggyőződésem, épp ezért nem is jártam semmiféle rajzórára, még görögpótlóra sem (…) maradtam tovább pad alatt rajzolónak. Nem volt, aki okítson.”

Hogyan lett orvos helyett szobrászművész?

Szülei arra biztatták, válasszon először is egy normális polgári foglalkozást, amivel bármikor megkeresheti a kenyerét. Így lett belőle orvos.

Bár már az egyetemen, a bonctani órák alatt is rajzolt. „A halottak tanítottak meg rá, hogy nem a gyógyítás a hivatásom. Fehér köpenyes, fiatal, jövendőbeli orvostársaimmal szorgalmasan jártunk a bonctani órákra. Ott álltunk a professzor körül, aki az emberi test titkait magyarázta nekünk. A fiúk jegyeztek. Én azonban nem hallottam, mit mond a professzor, Csak a boncasztalon fekvő békés, elpihent testet láttam. A formákat és a vonalakat. … rajzoltam a jegyzetkönyvembe. Ahogy gyűltek a halottak a fehér lapokon, úgy nőtt benne a művész, úgy veszett ki belőlem az orvos. (…) Első aktmodelljeim a hullák voltak. Jó nyugodt modellek voltak. Nem izegtek-mozogtak. Ajtai professzor azt hitte, hogy a boncolásért járok annyit hozzá, meghívott az intézetébe gyakornoknak.”

„Egyszer a sok hullarajzot, néhány tájkép, utcarészlet, vásári jelenet olajvázlattal és egypár mintázott fejjel együtt Minnich K. professzor összepakolta, és elvitte megmutatni a sógorának, Lyka Károlynak.

Így lettem felfedezve."

Lyka Károly bemutatta Kallós Ede szobrász barátjának, s általuk pártfogókat találván elindulhatott Medgyessy a pályán.

S hogy mit szólt ehhez édesapja?

„Én úri mesterségre tanítottalak, és te agyagos lettél. Te választád ... kódus lesz belőled!”

S bár valóban voltak kezdetben nehézségei, azt, hogy jól választott, műveinél semmi sem bizonyítja jobban.

Kronológia: 

1903-ban elkészíti első szobrait. 

1905 májusától kisebb megszakításokkal Párizsban tanul a Julian Akadémián, majd Colarossinál, a Grande Chaumiere szabadiskolában Laurens-nél, Chaplain-nél. 

1906-1907-ben a az Academie des Beaux Artsban Injalberts osztályába jár. 

1907 februárjában érkezik vissza Budapestre, majd Debrecenbe. 

1908-ban szerepel először a Műcsarnok kiállításán. 

1909 május-augusztus közt ismét Párizsban van tanulmányúton. 

1909 ősze és 19010 tavasza közt Firenzében tanulja a kőfaragást, és tanulmányozza az etruszk művészetet.  

1911-1958-ban bekövetkező haláláig a Százados úti művésztelepen alkotott.  

Tudtad? 

A Százados úti művésztelep Budapest első művésztelepe. 

Már 1910-től, azaz a kibontakozás éveiben tudta, hogy milyen egyéni stílust szeretne kialakítani. Az ókori keleti művészetek fenségességét és egyszerűségét tekintette követendő példának. Kőszobrait a dísztelenség, monumentalitás, a tömbszerűség és az egy nézetre komponáltság jellemzi. Az archaikus korok mitológiai alakjainak témái mellett a dolgozó, alkotó ember, a munka volt a kedvenc témája. 

Kronológia: 

1922-ben kiállítást szervezett a Helikon Galériában. 

1923-ban több hősi emlékművet és síremléket készít, valamint a Táncoló férfi és Táncoló nő című domborműpárt. 

1924-25-ben főként hódmezővásárhelyi megbízásoknak tesz eleget, és élénk kapcsolatban áll a majolika teleppel. 

1924-ben alapító tagja a Képzőművészek Új Társaságának és 1925-től alelnöke. 

1926-ban elkészíti Móricz Zsigmond síremlékét

1927-ben Móricz Zsigmond portrészobrát, majd Halászó fiú és Korsós nő című alkotásait készíti el. 

1927-től alapító tagja, majd 1935-43 között osztályelnöke a debreceni Ady Társaságnak. 

1928-33 között számos debreceni hősi emlékmű, medenceszobor és sírszobor pályázatra adja be jelentkezését. 

1930-48 Az ebben az időszakban készült nagyszabású alkotásai a XX. századi modern plasztika plasztika szintézisét valósítják meg. 

Medgyessy és a nők

"A nőket mindig úgy tekintettem, mint a gyönyörű élet csodálatos ajándékát. A nők csodálatosak, olyan húrokat szólaltatnak meg az emberben, amelyekről azelőtt nem tudott."

Lovas szobrok

A ló-lovas ábrázolásában is újítónak számított a magyar szobrászatban. Szakított az akkor uralkodó neobarokk szellemmel és olyan tiszta plasztikai nyelvet hozott létre, melyben a két test egymáshoz való viszonya meghatározó jelentőségű volt. 

Köztéri szobortervei

Monumentális teret szétfeszítő erővel bírtak még a kisméretű köztéri szobortervei is. Ezért voltak alkalmasak azok évtizedeken keresztül is nagyításra és köztéri kivitelre. 

A tánc

Központi témája volt a tánc. Az ilyen ábrázolásaira a görög tanagrák hatottak "amelyekre nem a ruha nem a valóságot, mint inkább a ritmust, a muzsikát szolgálja" - írta visszaemlékezéseiben. 

Mik is azok a Tanagrák!

Finoman festett, égetett, ógörög agyagszobrocskák. 

Az archaikus korban voltak jellemzőek a görögöknél. Tanagra városáról kapták nevüket. 

S ha Debrecenben jársz, ne felejts el a Déri térre sem ellátogatni, ahol az egész téren, egy kivételévelm, csupa Medgyessy szobor vár! Itt látható a négy allegorikus szobor (Régészet, Tudomány, Művészet, Néprajz) is, melyek 1937-ben Párizsban Grand Prix, azaz nagydíjat kaptak. 

De most már csitt! A mester dolgozik! 

A kiállítás megtekinthető a Medgyessy Ferenc Emlékmúzeumban

Debrecen, Péterfia u. 28. sz.