Paripa Csárda, ahol a paripák a nyomodban járnak (Debreceni Erdőspuszták egy kicsit másképp)

Távol a világ zajától, sétálok az őszi erdőben. Sétámhoz a Debrecentől keletre, délkeletre fekvő Debreceni Erdőspuszták megkapó vidékét választottam, melynek erdőkkel, ligetes erdőfoltokkal és mezőkkel tarkított látványát, valamint változatos növény- és állatvilágát sosem unhatja meg a kiránduló. A Vekeri és Mézeshegyi tavak szomszédságában járok, így errefelé nem csupán a gyalogos és kerékpár ösvények, hanem a horgászati lehetőségek is adottak a környéken. 

Egyszer csak lódobogásra leszek figyelmes. Hátratekintek. 

Mit látok? Egy paripa vágtat felém. 

De mi másra is számíthatna az ember, ha ellátogat a Paripa Csárdába!:) Mert mondanom sem kell, hogy az étterem volt kiruccanásom fő célja.

A csárda nem véletlenül kapta nevét. A környezeti adottságok ugyanis a lótartásra, és ezáltal különféle lovasprogramok tartására is alkalmassá teszik.

S mint ahogy a paripa is kitűnik nemes, büszke tartásával a többi ló közül, a csárda is hasonló büszkeséggel állíthatja magáról, hogy kategóriájában, szolgáltatásaival a hazai élvonalban szerepel. 

A természetvédelmi övezetben, a Debreceni Erdőspuszták ölelésében „megbújó” hely méltán közkedvelt a hazai és külföldi vendégek körében. A vendégkönyvet lapozgatva szó esik abban a pincérek kedvességéről, a jó zenéről, a kiadós és rendkívül finom, házias ételekről...

Itt két légy helyett ugyanis akár többet is üthetnek egy csapásra. Egyszerre élvezhetik az idilli természet és a gasztronómia nyújtotta örömöket, a játszótérrel lefoglalhatják a gyerekeket, s az egyedi igényeikhez igazított programokon is részt vehetnek.

Mi a svédasztalos vasárnapi ebédet választottuk, ahol hegyekben állt a hús, és halmokban a köret, s mindenki annyit ehetett, hogy pukkadásig lehetett. A párolt lilakáposztás kacsacomb vagy a steak burgonyával tálalt csülök csak  kis szeletét képezték annak a sok finomságnak, mely a kockás abroszokon helyet kapott.  

 

Desszertből sem volt hiány. A máglyarakásből kibuggyanó almatöltelék olyan édesen kínálgatta magát, hogy majd megettem. Azaz majdnem még a főételek előtt rávetettem magam, s csak nagy önuralom árán sikerült vágyaimnak megálljt parancsolni. 

Így, a több mint 50 fajta étel felsorakoztatása után csak egy baj lehetett, melyről a vendégkönyvben már más is megemlékezett.
Utolsó bejegyzés a lapon:)