A Nagyerdei Strandon már csak idén nyáron retrózhatunk

Jövőre megújul a Debreceni Strandfürdő. Leköszön egy korszak és egy új veszi kezdetét. Nem, a napernyőket még nem ezért húzták le, hanem a kora reggeli időpont miatt vannak leeresztve. De aki még egy kis retróra vágyik, ettől függetlenül sietnie kell. Jövő nyáron már nem lesz rá lehetősége.

De hogy is kezdődött a debreceni fürdőélet?

A ma már számos rendezvénynek helyet adó Nagyerdő, a debreceniek büszkesége nem mindig szolgált kiránduló és szórakozási helyként. 1790-ben ugyanis még Klubosiczky Antal királyi biztos javaslatát, erkölcsi megfontolásokra hivatkozva visszautasították a városi tanács tagjai. Nem is csoda ez egy olyan településen, ahol mindig is őrködtek a polgárok erkölcsei felett és komoly büntetéseket kaphatott az, aki a normáktól eltérően cselekedett. A kálvinista Rómában szigorú szabályok szerint élték mindennapjaikat a cívisek. Akik azonban megirigyelték a közeli Váradot, ahol a fürdőzők a 19. század első felében már négy fürdőhelyen élvezhették a gyógyforrások áldásos hatásait. Ezért a gazdagabb polgárfeleségek nyaranta felkerekedtek és itthagyták a poros Debrecent, hogy Bártfán töltsék a meleg napokat.

A városatyák összedugták a fejüket, és egyre gyakrabban mondogatták: Debrecennek is szüksége lenne egy „Feredőházra”, hiszen a szorgos debreceniek is megérdemlik az egészséges élethez és pihenéshez nagyban hozzájáruló időtöltéseket.

Az ügyben kikérték a Physicus urak véleményét, akik szintén nem vélekedtek másképp: „A Feredők nem tsak a tisztaságra nézve szükségesek minden jól rendelt Társaságban: hanem hogy az egészségnek fenn tartására és helyre állítására is meg betsülhetetlen hasznu és néha egyedül való eszközök...”

Na de hol is legyen a Fürdőház? - tanakodtak.

Fazekas Mihály, a költő és egyben városi tisztviselő a Debrecen határában fekvő homokkerti sósforrás helyét gondolta volna megfelelő helynek. Ez azonban túl messze lett volna a várostól és vize sem szolgáltatott elegendő mennyiségű vizet eme nagyszabású terv kivitelezésére, így aztán a Fürdőház a mai helyén, a Nagyerdőn állíttatott fel.

A város építőmesterei azonban olyan grandiózusnak ítélték mega tervet, hiszen eddig csupán a Nagytemplom és a Református Kollégium voltak ekkora mértékű beruházások, hogy nem merték elvállalni a feladatot. Nem úgy Povolny Ferenc, aki fiatal és ambíciózus építőmesterként állott elébe a feladatnak és 1826-ban el is készül az impozáns, klasszicista stílusú épület.

Habár, ha a Fürdőház felépítése utáni problémákat nézzük, az ő képességeit is meghaladta az építkezés. Hiszen hosszú éveken keresztül hosszasan panaszkodtak a későbbi bérlők a kivitelezési és építkezési hibákból adódó káraik miatt. Olyannyira igazuk volt, hogy még a város dúsgazdag bőrkereskedője, Kis Orbán László, egyik bérlője tönkre is ment, miután hatalmas anyagi áldozatokkal próbálta saját pénzén a Fürdő hibáit helyreállítani. Ennek ellenére az 1829-re teljesen használhatatlanná vált. Az sem könnyítette meg a bérlők dolgát, hogy a város sokszor csak hatalmas késésekkel vagy egyáltalán nem térítette meg a helyreállítási költségeiket.

A város a rengeteg panasz miatt 1849-re pótolja a hiányosságokat, és megszünteti többek között az állandó vízszivárgás (a víztároló ládákból szétfolyt a víz stb.) miatti károkat.

Az 1849-es országgyűlés tagjainak már kedvenc tartózkodási helye volt e hely, debreceni tartózkodásuk idején. Voltak itt fürdőszobák külön az úri és külön az egyszerű nép számára, fenyőfákból készült fürdőkádak, sétálófolyosók, hatalmas táncterem, biliárd- és kártyaszobák, konyha, mely egyben étteremül is szolgált és szoba a bérlő számára. Annak keleti végénél pedig borivóház épült, melyet bárki látogathatott.

Vajon mit szóltak volna ehhez a strandon napozó hölgyhöz Debrecenben 1790-ben, amikor még az erkölcsökre tekintettel a város vezetői a szigorú erkölcsöket védendő a szórakozást sem engedélyezték a Nagyerdőn ? :) 

Na de az erkölcs fenntartása ezek után is fontos feladata volt a városi bíráknak, így ünnepekkor és vasárnaponként hajdúkat küldtek a Fürdőházhoz „a' kik minden illetlenség eltávolítására nézve felvigyázással lesznek.” 

„Az Úri fürdőben” 24, a közönséges fürdőszobákban 12 váltókrajcár volt a fürdőzés ára, melyet 1 órában határoztak meg. Tavasztól őszig élvezhették a fürdőzők a szolgáltatásokat, mivel ősztől tavaszig a szükséges javításokat végezték a Fürdőházon.

1882-ben Zelizy Dániel Debrecen történetét ismertető munkájában, 1882-ben 12 fürdőszobáról ír, melyekben porcelán fürdőkád van. Ugyanezen írás állítása szerint pedig 1877-ben már gőzfürdő is működik az épületben.

Valamikor szó szerint fillérekbe kerültek még a jegyek 

Nagyszerű marketing fogás részükről, hogy az 1885-től működő gőzmozdonnyal hajtott kisvasúttal is kooperálnak. Azaz mivel az a Nagyerdőre szállítja az utasokat, kombinált jegy is váltható volt a Fürdőbe. Olyan, amely a fürdőbelépőjegy árát is tartalmazta.

Később már a villamosok megjelenésekor is alkalmazták ezt az ötletet: Napi jegy felnőtteknek70 fillérbe, gyermekeknek 40 fillérbe, villamos tértijegyek kombinált egész napra érvényes jegy 90 fillérbe került.

S hogy milyen sokba is kerül egy Fürdőtelep fenntartása is bizonyítja, hogy 1901-re ismét olyan állapotok uralkodnak, hogy a felújítási munkák elodázhatatlanná válnak. Ekkor születik meg két körorvos: Altmann Béla és Burger Péter és egy tisztiorvos, Balkányi Ede fejében a terv, melyet fel is vázolnak a város vezetőségének: Modern fürdőtelep és vízgyógyintézetet építenének saját anyagi befektetéssel.

De bár megegyeznek, olyannyira kimerítik a forrrásaikat, hogy 1907-ben visszalépnek. A város nem fizeti ki még a költségeiket sem. Debrecen részéről ugyanakkor érdekes megbízás volt ez, hiszen ha egy egész város nem volt képes egy ekkora beruházásra, miből gondolták, hogy a bérlők képesek lesznek rá?

„Tegyük hazánkat fürdőországgá, ahová más országok betegei hozzák pénzüket, s nem mi megyünk külföld drága fürdőibe”

Lassan-lassan azért elkezdődnek az átalakítások: 1926-ban a strandfürdő területén a kádfürdő bejárata előtt átadják a város első hideg vizű versenyuszodáját. Majd a következőképpen gondolkodó: „Tegyük hazánkat fürdőországgá, ahová más országok betegei hozzák pénzüket, s nem mi megyünk külföld drága fürdőibe” Pávai Vajna Ferenc főgeológus a város határától 3 km-re hajdúsámson-nyíracsádi út elágazásánál kezd fúrni. S bár olajat nem, 1932 februárjában földgáz és gyógyvíz tör a felszínre.

A Csokonai és  Bocskai debreceni ásványvizek voltak  

A jódos-brómos, konyhasós hévíz konyhasó tartalma miatt is igen értékes volt, hiszen Európában alig található ilyen. Ha mégis, annak konyhasó tartalma (literenkénti 3 g) nem éri el a debreceniét. Így aztán értékesebb még a híres németországi baden-badeni és az olaszországi eugéniai fürdőkénél is. Ez az az ideális mennyiségű összetevő, ami alkalmassá teszi gyulladásos betegségek gyógyítására is. Későbbi vizsgálatok pedig bebizonyították, hogy reumatológiai, neurológiai, gyulladásos és nőgyógyászati betegségek kiváló ellenszere és ivókúraként emésztőszervi és hurutos betegségekre, valamint jódhiányban szenvedőknél is alkalmazható a talált hévíz, melyet azonban majd csak 1960-ban nyilvánítottak gyógyvízzé.

A szénsavval telített változatot annak idején Csokonai, a szénsav nélkülit pedig Bocskai ásványvíz néven forgalmazták.

Elkészül a Nagyerdei Gyógyfürdő nagyszabású terve

Miután gyógyerejű vizét feltárta a város, a helyiek igen büszkék voltak arra, hogy a fürdő megvalósulása szinte önerőből történt. A 4 és fél hold területen elhelyezkedő, Magyarországon az első modern elvek alapján megvalósuló középítkezés költségei 360 000 pengőt tettek ki.

A már meglévő kabinok áthelyezése után új öltözőépületeknek biztosítottak helyet, mely 3000 vendég kiszolgálására volt alkalmas. Két gyógymedence is kialakításra került, melyekben meghagyták a fákat, s hideg vízzel töltött betongyűrűkkel védték azokat. A fürdő népszerűsége pedig olyannyira nagy volt, hogy egy fedett uszoda is kitűnő elgondolásnak tűnt. Ez a vízszint szabályozásával uszodai és gyógycélokra is alkalmas medence olyan nagy port kavart fel, hogy a Debrecen Sz. Kir. Város és a Magyar Úszószövetség is plakettet veretett a megvalósulás emlékére. 1932. november 19-én maga ifj. Horthy István avatta fel az uszodát.

Megújult a régi termálfürdő és 1938-tól elkülönített gyógyító osztályt alakítottak ki.

De rendelkezésére állt a vendégeknek már ekkor a szabadtéri fürdőzést szolgáló üdülőfürdő is 3000 férőhelyes öltözőépülettel.

1949-ben építették meg a hullámfürdőt

50-60 000 ember fürdővendég fürdőzött itt, és már messze földről is egyre nagyobb számban érkeztek ide a debreceni vízre kíváncsi külföldiek.

A városi vezetékeken át érkező és a fürdő által elhasznált vízmennyiség már igen drágának bizonyult ekkorra, így saját kutak fúrásával orvosolták ezt a problémát.

1971-ben megépített új, 5000 főt befogadó kétszintes épület első emeletén szekrényes, a másodikon kabinos öltözők lettek kialakítva.

1976-tól 1981-ig több lépésben felújították a régi termálfürdőt. Vzforgató berendezéseket építettek be, felújításra került a 2,2 méteres versenymedence, mely feszített víztükrével egyedülállónak számított akkoriban.

És a budapesti Lukács fürdő után először itt gyógyíthatták magukat a fürdővendégekek egy tíz ágyas nappali szanatóriumban már 1981-ben. Ekkortól működött a nagy, finn típusú szauna fürdő is, és még szolárium is állt a vendégek rendelkezésére.

1983-ban a fedett uszodát (mely ma már sajnos évek óta nem működik) felújították és feszített víztükrűvé „varázsolták”.

1984-ben adták át az akkor új termálfürdőt, melyet Kertai László, Ubl-díjas építész tervei alapján a jurtaszerű tetőszerkezet, a nyolcszög alaprajzú medencék és a fa- és panelanyagok együttes alkalmazása tett egyedivé. A felújítást 2014-ben ismét megismételték, elkészült a négykupolás medencecsarnok, a medencék üvegmozaik burkolatot kaptak...

Most pedig a Strand kerül sorra, így aki még lubickolni szeretne egy jót gyermekkora medencéiben, még idén nyáron tegye, mert azok teljesen megújulnak jövőre.

Rózsa Sándor, az igaz betyár

"Jó embört sohasem bántottam!" (Rózsa Sándor) 

Nem tartozott a futó és a kapcabetyárok közé. Ezeket az igaz betyártársadalom is megvetette.

Rózsa Sándor, alias Rúzsa Sándor, harcolt az 1948-as szabadságharcban is, és még tudta, mi az a betyárbecsület. 

Alexanderként anyakönyvezték, de ki hívná Rózsa Sándort ma így? A nép még a nevét sem merte kiejteni, csak a "kögyelmes parasztként" emlegették. 

Bár a Hortobágyon is terjedtek róla legendák, én most ellátogattam a fő portyázási területére, Ásotthalom térségébe, s a településen meglátogattam a Rózsa Sándor Élményházat is, ahol számos, eddig általam nem ismert ténynek jutottam a birtokába. 

Rózsa Sándor keresztlevél-bejegyzése

Nem hagyhattam ki Rózsa Sándor fáját sem, ahol elmerengtem, hogyan kapaszkodhatott fel a betyár a most 220 éves nyárfára, amikor is a pandúrok elől menekült, s csak a szabadon engedett lovát üldözték tovább a betyárvadászok. Ráadásul, a fa nem csupán menedékül szolgált, hanem jelzőfaként is. Erre ne menj, ""mondta" mert ebben a kocsmában ülnek a pandúrok, vagy erre gyere, mert itt vagyok. 

Bár, mivel a kocsmák határokra épültek, így volt olyan, hogy egy ivóban szemeztek egymással a betyárok és a pandúrok, hiszen a két szélen ülve, ha már más körzetben itták a bort, nem intézkedhetett a pandúr a betyárral szemben, hiszen ott már nem volt ehhez joga. 

Rúzsa Sándor nagyszerű férfinek számított, sorban álltak érte a hölgyek. Karizmatikus személyiség volt, így nem csoda, ha annyi szeretője lehetett, amennyit csak akart.

S bizonyára sokan azt sem tudják, hogy bármennyire is kalandos életútja volt a betyárnak, egyszerű harisnyakötőként tengette az életét utolsó éveiben a börtönben.

Az idén 204 éve, július 10-én született betyár tiszteletére minden évben megrendezik Ásotthalmon a Rózsa Sándor Fesztivált, melyet idén 2017. július 14-15-én tartanak. A településre látogatva még beszélgethetsz olyan öregekkel, akiknek a felmenői személyesen is találkoztak a betyárral, így tudnak róla mesélni. A programok mellett pedig ellátogathatsz az egyedülálló Rózsa Sándor Élményházba is, ahol közelről is megismerkedhetsz néhány személyes tárgyával, és természetesen róla és a korról, amelyben élt, is tájékozódhatsz. És nem utolsósorban, kiderül, mit is mondott a bírósági tárgyalásán. A beszédéből kiderül, milyen embernek tartotta magát, és mivel védte magát a bírósági tárgyalásán.  

Az, hogy hogyan is kapták el egy félreértésből adódóan, és hogy mi köze az 1848-as szabadságharchoz, kiderül a cikkemből a www. she.hu oldalon:  Kattints az alábbi linkre!
Rózsa Sándor, a magyar Robin Hood

Nem kell a gyémánt, opált akarok!

Láttatok már guruló opálbányát? Nem? Nos én sem. Pedig létezik. Ráadásul Ali baba kincsesbarlangjába látogathat el az, aki „jegyet vált“ az Opál Express-re! Azaz megtekinti, mivel az teljesen ingyenes. Pereghy Attila, az ötlet kigondolója és megvalósítója ily módon népszerűsíti ezt a csodálatosan sokszínű ásványt, mely elmondása szerint értékesebb a gyémántnál is. Nem, nem forintban vagy euróban kell ezt érteni, hiszen kétség nem férhet hozzá, hogy melyik a drágább kincs.

Kőbe foglalt mesét vesz, aki opált vesz

Amíg azonban véleménye szerint a gyémánt csak egy halott kő, addig az opál egy kőbe foglalt mese. És aki hisz a mesékben és tud álmodni, annak gazdag és boldog az élete. Ráadásul míg gyémántot nem mindenki engedhet meg magának, opált azonban szinte bárki, így „mesés” élete lehet annak, aki ezt a varázslatos ásványt tudhatja a magáénak. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lennének több százezer eurót érő opálok, hiszen Attila az elmúlt 30 év alatt többször találkozott már ilyennel is, ő mégis azt vallja, ennél az ásványnál nem az ár számít. Míg gazdag üzletemberek, bankárok gyémántot, addig az emóciót, a lelkiséget első helyre helyezők opált vesznek.

Ki az opált szereti, rossz ember nem lehet

Míg a gyémánt pótolható, opálból nincs két egyforma. A kristályba zárt színek, fények, az erezet, a minták, a fantáziára bízott alakok, formák abban egyediek és megismételhetetlenek. Benne van a kőben a puhaság, a gyengédség, akármennyire is kemény. Az opállal is úgy vannak az emberek mint a szerelemmel. Sokuknak nehezére esik, hogy azt mondják: szeretlek vagy csak fehéren, feketén látják a világot. Ezért nem mindenki veszi észre az opálban rejlő szédületesen gazdag és színes mesevilágot. Aki azonban opált választ, annak nem okoz gondot a képzeletbeli boszorkány, tündér vagy delfin felismerése a kőben és biztos, hogy fantáziadús, érzelmekben gazdag emberként éli az életét. Attila pedig már csak tudja, hogy mit beszél. Több mint 30 évig bányászta ezt a különleges ásványt az egész világon, de főként a világ jelenlegi legjelentősebb opálforrásaként számon tartott Ausztráliában.

Reggel legyek, este szúnyogok keserítik meg a bányász életét

S bár amilyen szép a végeredmény, annyira nehéz az oda vezető út. Reggel legyek, este szúnyogok gyötrik a semmi közepén, a levegőtlen 25 méter mélyre kiásott hatalmas gödörben a 3-4 kg-os kalapáccsal felszerelt bányászt. Hatásosabb ez, mint a legkeményebb edzés, hiszen aki ilyenre adja a fejét, annak garantáltak duzzadó izmok. De megéri minél mélyebben kutakodni, mert nagyobb a valószínűsége annak, hogy lentebb repedések nélküli köveket találsz majd. És ezek a valóban értékes darabok. Mivel Attila eredeti szakmája szerint optikus, így könnyedén meg is csiszolja az általa bányászott drágaköveket. Elmondása szerint csak a fantázia szab határt azok felhasználási lehetőségeinek. Ékszer éppúgy készül belőle mint késnyél. De voltak olyan darabjai, melyeket puskák díszítésére használtak föl. Dániában, Koppenhágában múzeumban találhatók hasonló módon ékesített puskák.

                                                                                    

Tudtad? 

Az opált ugyanúgy, ahogy a gyémántot, négy fő jellemző alapján minősítik: Nagyság, súly, csiszolás, szín

Aki ellátogat a bányák vidékére, a valódi vad Ausztráliát is megismeri 

Ma már főleg túrákat vezet opálbányákhoz, és többek között Ausztrália vad, ősi arcát mutatja meg az opálbányák kapcsán, a nyüzsgő városokon kívül, ahova más nem vezet turistákat. De akinek nincs pénze egy ilyen utazásra, az se keseredjen el, hiszen talán egyszer az ő városába is begördül az Opál Express és odavarázsolja számára a varázslatos ausztráliai opálbányák világát.

További információk: http://mongoleitour.com/index.php

Szegeden nincsen gyomorbajos, bár idegbajossal sem találkoztunk

Ideg az persze itt is akad, de a szegedieknek megvan rá a gyógyírjük. Aki az Anna vizet issza, az gyomorbajtól  nem szenved majd soha. Legalábbis a szegediek esküsznek erre. De jó ez reumatikus és ízületi betegségekre is. Az Anna fürdő előtt álló kút csak ritkán magányos, hiszen éjjel-nappal folyó vizét bárki megkóstolhatja, s az élet vizét egész nap tölti üvegébe, palackjába a város apraja-nagyja. Ottjártunkkor egy 80 éves bácsi, aki hetvennek is alig nézett ki, hetven litert gyűjtött be abból. Elmondása szerint már negyven éve issza a kút vizét és nem is volt beteg soha. Kétszer volt csupán kórházban, de akkor is balesetből kifolyólag szorult kezelésre. A víz melegen zubog a csapokból, s csak ízlés kérdése, ki az, aki így vagy hidegen issza. Még a galambok is két-három évvel tovább élnek a Tisza vagy pocsolyák vizén tengődő társaiknál. Emésztésük is jobb, aminek azonban nem nagyon örülnek a szegediek és be kell vallanom én sem, hiszen úton-útfélen madárürülékbe botlunk.  Ezek állandó takarítása pedig komoly kihívást jelenthet a köztisztasági vállalatnak.

Palackunkat hát mi is megtöltöttük az éltető nedűvel és továbbhaladtunk, hogy a kútnál lévő Anna fürdőben a gyógyvízzel kívülről is megáztassuk magunkat. Na és természetesen medencékben! Lépjünk be ebbe a több mint száz éves, török fürdőkre emlékeztető termál- és élményfürdő komplexumba, ahol már szénsavval dúsítva és hűtve is kínálják az Anna vizet. 

Mert a különböző szaunák és terápiás részlegek mellett a bugyogós, a sakkozós, az úszós és a további élményelemekkel gazdagított medencék várják a vizek szerelmeseit. A környezet pedig lélegzetelállítóan pazar!

Fű, fa bokor, virág és a Tisza

A káprázatos virágok, tulipánok, a minden csupa fű, fa bokor virág környezet a Tiszával és a a mesteri szobrokkal párosítva olyan környezetet varázsoltak körénk, melyet látva máris pompásan, komfortosan és otthon éreztem magam a városban.

Mivel a vízen kívül a növények szerelmesei is vagyunk, ellátogattunk Magyarország egyik legcsodálatosabb Füvészkertjébe is, ahol az ország legnagyobb páfrányháza és egy különleges lepkeház is található a 17 hektáros területen.

Elmondhatatlan élmény, amikor a színpompás lepkék és pillangók rászállnak a testedre vagy egy pompás virágon nyitogatják szárnyaikat és kelletik magukat előtted. Na de nem, nem szóismétlés a lepke és a pillangó az írásomban, ugyanis, ha nem tudtad volna, akkor most elárulom, hogy minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó.

Az biztos, hogy egész napos program a kert és mi biztos, hogy visszajövünk az indiai lótusz virágzásakor ide.

De most sajnos túl sok időnk nem volt a kertre, mivel túl sok programot zsúfoltunk bele a a szegedi két és fél napunkba.

Kezdtük a Reök Palota megismerésére szervezett palotasétával, ahol Szeged legszebb szecessziós épületével ismerkedtünk  meg, melyet a híres realista festő,  Munkácsy Mihály unokatestvére, Reök Iván építtetett. 

Itt is bebizonyosodott, hogy a szerelem öl, butít és nyomorba dönt, hiszen a ház tervezője, a rendkívül tehetséges Magyar Ede mindössze 35 évesen vetett véget életének egy nő miatt. A Palota azonban sokkal több történetről  mesél, így mindenképpen érdemes ide ellátogatni.

Még csatornafedelek is egyediek az utcán a Reök előtt

A csodás szecessziós épület megtekintése után ellátogattunk a Dóm térre is, ahol 12.15-kor és 17.45-kor "Ballag már a vén diák…" A téren lévő óra ugyanis ezt a dallamot játssza el napjában kétszer és a hatalmas óraszerkezet előtt ilyenkor a dékán, a rektorok és a ballagó diákok is megjelennek a szájtátó nézőközönség előtt.

S az árkádok alatt a folyosón a teret körülölelő árkádok alatt mindössze egy női alak található. Látogassatok el és találjátok meg ti is, ki lehetett az a nő, aki a haza nagyjainak, természetesen férfiaknakJ a sorában helyet kapott.  

A téren található Fogadalmi templom  történetét talán sokan ismerik: 1879 tavaszán a nagy árvíz a földdel tette egyenlővé Szeged városát.. A házak 95%-a elpusztult. A következo év őszén a város elöljárói a polgárság nevében ünnepélyes fogadalmat tettek. Hatalmas templomot emelnek Szűz Mária tiszteletére, ha a város újra felépül A fogadalom teljesítésére azonban több mint három évtizedet kellett várni. Az eredmény azonban lenyűgöző lett. Érdemes egy helyi, profi idegenvezető segítségét kérni annak megismerésére. Mint ahogy azt mi is tettük. 

Természetesen a város egyéb részeinek a felfedezéséhez sem árthat, de tehetünk egy rövid. közel egyórás vonatos utazást is a városban. A helyi kisvonat ugyanis elég nagy távolságot fut be, miközben idegenvezetést is kap az ember. Mi kipróbáltuk, és elégedettek voltunk. Természetesen aki bővebben akar elmerülni a részletekben, az felfogad egy idegenvezetőt.

Na de ha már kultúra, akkor haladjunk tovább és pillantsunk be a Móra Ferenc Múzeumba is. Megtettük és nem bántuk meg! A híres szegedi papucs elvarázsolt bennünket ugyanúgy, ahogy a különböző korokból felsorakoztatott plakátok vagy a Szöged hírös város néprajzi kiállítás. És megsúgom, hogy nem egyórás program! J

Szent István tejkaramella, 1946 körül (plakát)

Mivel Szegeden mindig van program, most is egy jó kis Majális kellős közepébe, azaz a Boszorkányszigetre keveredtünk. De voltunk már itt Hidivásáron is, mely a Tiszán átívelő Belvárosi Hídon kerül minden évben megrendezésre. S ez csupán kettő a számtalan jobbnál jobb időtöltés  közül.

Mit ér a kultúra kulináris örömök nélkül! 

Vezethetnék én csoportokat, ha korgó gyomrú és száraz torkú kirándulókat kalauzolnék, azt hiszem, senki sem figyelne a mondandómra. Hacsak nem éppen egy helyi cukrászdát vagy éttermet mutatnék be nekik részletesen.

Na de Szegeden nincs ilyen probléma, hiszen több vendéglátóegységet is letesztelve azt mondhatom, aki Szegedre jön, sem éhen, sem szomjan nem marad.

A Süti nem süti, a Dóm kávéház és az A Capella cukrászda is kiállták a próbát éppen úgy, ahogy a Taj Mahal indiai és a Classic Cafe szerb étterem is.

A plyeskavica egy tipikus szerb étel 

Szállónk a rendkívül patinás Tisza Hotel volt, melynek alkalmazottai valódi szegediek, készségesek, barátságosak, türelmesek és segítőkészek. 

S bár a szálló kívülről pazar, az általunk megrendelt basic szobát (képet nem láttunk róla előzetesen) csak ifjúsági vagy munkásszálló jellegért rajongóknak ajánlom. Mivel mi egyik kategóriáért sem vagyunk oda, így csalódottságunknak hangot adva kaptunk pluszban egy classic szobát is. Így összességében nagyjából a lelki békénk is helyre állt.

S bár még még rengeteg látnivaló várt volna ránk, sajnos a közel három nap gyorsan elszaladt, s mi lehetett méltóbb befejezése a szegedi kirándulásunknak, mint egy jó halászlé elfogyasztása a Tisza parton! 

Friss, fehér kenyérrel vagy tepertős túrós csuszával! Ki hogy szereti!