Ízek és szerelmek

Kóstolj bele te is Szeged, Mórahalom és Makó különleges ízeibe!

Mindenkinek ismerős lehet az a helyzet, hogy amikor jön egy hosszú hétvége, elárasztják a netet a vonzóbbnál vonzóbb szállodai csomagajánlatok. Ilyenkor bevallom, én is lázba jövök, és kitartó érdeklődéssel böngészem azokat. És mivel imádok programokat összeállítani, így mindig betáblázom a lefoglalt szállásidőre is magunkat. Következzék most Szeged és környéke, ahol már többször is megfordultam, de most csupán a legutóbbi programom összeállítását ajánlom nektek. Így, akinek ez megtetszik, már nem kell gondolkodnia, hogyan töltse el tartalmasan az időt ott.

Először is, nem árt, ha te is a belvárosban, de mégis csendes, parkos környezetben szállsz meg, amely tökéletes a központban levő látványosságok, műemlékek eléréséhez. Mi a Partium Hotelt választottuk, mely megfelelt ezeknek a kritériumoknak. 

A műemlékjellegű hotelt két éve teljesen felújították, így modern, mégis barátságos hangulatú miliő várja az itt megszálló vendégeket. Ráadásul mindezt elérhető áron veheti igénybe bárki, aki a hotelt választja szálláshelyéül. A rendkívül barátságos és segítőkész személyzet családias hangulatot varázsolt a hotelbe, így itt olyan is van, ami egyébként nincs. Azaz a gyereknek rögtön rittyentett a séf a kívánságának megfelelő italt.

 Ami a szobaasszonyokat illeti, kitűnően végzik a dolgukat, hiszen az ízlésesen és kifogástalanul elrendezett ágyneműn, ínycsiklandó bonbonok is fogadtak bennünket. Kivételesen az ágytól sem fájdult meg a derekam, így le is csekkoltam azt. A legjobb minőségű, szellőző nyílással is ellátott garnitúrát kapta a vendég, azaz jómagam.

Na de miért is csodálkozom én ezen, hiszen itt bármi megtörténhet. Még az is, hogy manók sütik a szögediek mindennapi betevőjét, a kenyeret. Kattints a videóra, mert én elcsíptem ám őket! :) 

Itt még az sem ritka  eset, hogy ha felpillantasz az égre, boszorkányokra veted a szemed 

Na de mivel mindenkinek kopogott a szeme az éhségtől, mire megérkeztünk Debrecenből Szegedre, a vacsorát már nem bírtuk megvárni. Ezért elsétáltunk az egyik kedvenc cukrászdánkba, ahol máris bevágtam egy oroszkrémes sütit, majd még egy különleges képviselőfánkot is a magamévá tettem. Ezek után természetesen már nem nagyon fűlt a fogam a vacsorához. Na de nem kell ám mindenkinek követnie a példámat! :) Vagy ha mégis, lesétálhatja a kalóriákat a Kárász utcán és környékén, ahol a hangulatos boltocskák és azok cégérei oly hívogatóak, hogy ember legyen a talpán, aki meg tudja állni, hogy be ne térjen néhányba. Természetesen miután kikukkolta magát a kirakatokban. :) 

De nem maradt ki a vacsora után a Dóm tér sem!

A Dómba bekukkantva örömmel tapasztaltuk, hogy egy gyönyörű Bach koncert kellős közepébe csöppentünk. Mert Szegeden mindig történik valami. Így aztán még nagyobb áhítattal szemléltük a Fogadalmi Templom fényekbe borult belső terét. Azt a templomot, mely Szeged város képviselőtestületének ünnepélyes fogadalmából született, minek szerint az 1879-es nagy árvíz után a város újjáépítésének emlékére monumentális templomot építenek.

De nem csupán bent, hanem odakint is különleges zenei élményben lehet része annak, aki ellátogat a Dómhoz. Hiszen annak a főkapujával szemközt álló épület felső szintjén látható zenélő óra - mely a középkori egyetemek szimbóluma - naponta kétszer, 12:15 és 17:45 órakor megjeleníti az iskolaévet záró ballagást. Ekkor az óralap előtt az egyetemi vezetők és a ballagó diákok alakjai járnak körbe.  A jelenetet a „Ballag már a vén diák…” kezdetű diákének melódiája kíséri. Az óra emellett minden egész órakor a „Szeged hírös város” nóta dallamát játsza szignálként.

A Dóm tér nappal és éjszaka kivilágítva is egyaránt hangulatos  

Na de szelfikirályok és királynők sem szenvednek hiányt itt semmiben. A Szeged felirattal a téren hangulatos képeket készíthetnek. 

És akkor már el is érkezett az idő a lefekvésre. Persze csak ha nem akar valaki betérni egy italra még valahova a rengeteg hangulatos evő- és ivóhely egyikébe. De mivel oly rövid egy nap, és korán kell kelni ahhoz, hogy másnap is láss valamit, én inkább azt javaslom, hogy inkább feküdj le időben, hogy reggel kipihenten indulj neki a napnak.

Így néz ki a gyapot. Ebből lesz a vatta és a pamut.

Mi legalábbis így tettünk, és reggel, a 7.00-9.00-ig elfogyasztható reggelinket még azelőtt elfogyasztottuk, mielőtt az "iget" megközelítettük volna. A fiúk azaz esetünkben a lányok is akkor már a gáton voltak. Vagyis a mellette fekvő Füvészkertben, mely több szempontból is páratlan. Ráadásul most, az ősz varászlatosan színes levélköntösébe burkolózva is egy sajátos arcát mutatta.
A kakaófa törzsén fakadó virágokat itt éppúgy megszemlélheted, mint az éppen „vattát termő" gyapotot vagy találkozhatsz itt rendkívül ritka ősfenyőkkel is.

S a szegedi Füvészkert tavában található Közép-Európa legnagyobb, szabadtéri indiai lótusz állománya is. Emellett több mint 20 trópusi (dél-amerikai és thaiföldi) pillangófajt is bemutatnak az érdeklődőknek egy, az esőerdei klímát és növényzetet utánozó fóliasátorban. (Szeptember 30-án bezár a sátor, ezért ha csak a lepkékre vagy kíváncsi, várd meg a látogatással a tavaszt!) Akárhogy is legyen, mindenképpen szánj elég időt a kertre, mert csak úgy végigszaladni itt nem szabad! Mi 3 és fél órát töltöttünk el a Füvészkertben.  

Majd magunkhoz vettük a fürdőfelszerelésünket, és elautóztunk Mórahalomra, ahol annak hatalmas fürdőkomplexumát látogattuk meg a Hild-díjas településen. 

De előtte még a jól bevált Betyáros szelet sem maradhatott ki a már kipróbált 4-es vendéglőben. Ahol a betyárosan hatalmas adagok és a kifogástalan ízek azok, amik visszatérő vendégekké tettek bennünket. És akkor még a választékról nem is beszéltem! 

Csak attól féltünk, hogy elsüllyedünk a vízben ezek után a súlygyarapodás miatt.

Az idő a 4 csillagos fürdőben lehetett volna bővebbre szabva, hiszen 2-3 óra most valahogy nem volt elegendő arra, hogy kellőképpen kihasználjuk a mindenféle élményelem és víz nyújtotta lehetőségeket. Igaz, a Kneip taposóban (mely a vérkeringés javításával frissít) így is addig köröztem, míg a végén már teljesen beleszédültem.

Sajnos az időnk itt is véges volt, és indulnunk kellett, hogy a félpanziós vacsoránk idejére odaérjünk. S mivel a Füvészkertben sajnos egy balsikeres mozdulattal kitöröltem a kirándulásunk másfél napjának megörökítéseit, így még visszatértünk képpótlásra az éjszakai belvárosba. Ezt egyébként képtörlés nélkül is érdemes megtenni. A hangulatos utcácskák, szobrok, terek, fák, bokrok, szökőkutak megunhatatlanok.

Így aztán, mivel délelőtt egy gyönyörű parkban, szabad levegőn, délután pedig egy víziparkban múlattuk az időt, rendesen elfáradva tértünk nyugovóra.

 A Capella cukrászda 

Mivel azonban ritka, hogy 12.00-ig kelljen elhagyni a szállodai szobákat, itt azonban így szólt a szabályzat, kényelmesen tölthettük az utolsó délelőttöt is. A véletlenül törölt képek pótlása közben azért jutott idő a kattintgatás közben egy sütitúrára is. Megrögzött süteményistaként nem hagyhattam el a várost két kedvenc cukrászdám "megpumpolása" nélkül. 

Süti nem süti

És mivel senki nem hagyhatja el a várost a hírös város halászléje nélkül, ezért az ország egyik legjobb halászlé fellelőhelyén, a Kiskőrössy Halászcsárdában búcsúztunk a településtől. Ahol nem csupán halászlé és tépett túrós csusza, akár pirított sajtos, tepertős is, hanem minden egyéb halétel és  más jellegű étkek garantálják, hogy mindig tele a csárda parkolója. 

Márpedig köztudott, hogy egy étterem tisztaságát először a mosdóban ellenőrizzük, a különböző fogások kiváló minőségére pedig már annak a parkolójában álló autók számából is következtethetünk. 

 Megérkeztek a finom étkek! 

A Tisza partján áll a Kiskőrössy halászcsárda 

Délután pedig már a következő kirándulásunk helyszínét derítettük fel, Makót látogattuk meg kis kitérővel. Szeged és Makó között pedig már egy másfajta éteken, az  áfonyákon legeltettük a szemünket, hiszen lilába borult az út széle az áfonyákkal teli bokroktól. S láttunk még más csodát is. A kisebb településeken még a fákról is tökök lógtak, és az udvarok is bővelkedtek ebben az őszi terményben. Makóra megérkezve a Hagymatikumot néztük meg kívülről, mely Makovecz Imre egyik szemet gyönyörködtető építészeti remekműve.

A Hagymatikum bejárata

De nem mehetsz el Makóról a Makoládé, a Makolady és a Makoman nélkül. S hogy mik is ezek és mi közük van a hagymához, az alábbi videómból az is kiderül.   

Látogass el a honlapomra is, és fedezd fel velem, mint idegenvezetővel a saját városomat, a Főnix madár és pulykakas városát, az ország második legnagyobb települését, Debrecent és környékét! 

http://debrecen-city-guide.iwk.hu/

Szegeden nincsen gyomorbajos, bár idegbajossal sem találkoztunk

Ideg az persze itt is akad, de a szegedieknek megvan rá a gyógyírjük. Aki az Anna vizet issza, az gyomorbajtól  nem szenved majd soha. Legalábbis a szegediek esküsznek erre. De jó ez reumatikus és ízületi betegségekre is. Az Anna fürdő előtt álló kút csak ritkán magányos, hiszen éjjel-nappal folyó vizét bárki megkóstolhatja, s az élet vizét egész nap tölti üvegébe, palackjába a város apraja-nagyja. Ottjártunkkor egy 80 éves bácsi, aki hetvennek is alig nézett ki, hetven litert gyűjtött be abból. Elmondása szerint már negyven éve issza a kút vizét és nem is volt beteg soha. Kétszer volt csupán kórházban, de akkor is balesetből kifolyólag szorult kezelésre. A víz melegen zubog a csapokból, s csak ízlés kérdése, ki az, aki így vagy hidegen issza. Még a galambok is két-három évvel tovább élnek a Tisza vagy pocsolyák vizén tengődő társaiknál. Emésztésük is jobb, aminek azonban nem nagyon örülnek a szegediek és be kell vallanom én sem, hiszen úton-útfélen madárürülékbe botlunk.  Ezek állandó takarítása pedig komoly kihívást jelenthet a köztisztasági vállalatnak.

Palackunkat hát mi is megtöltöttük az éltető nedűvel és továbbhaladtunk, hogy a kútnál lévő Anna fürdőben a gyógyvízzel kívülről is megáztassuk magunkat. Na és természetesen medencékben! Lépjünk be ebbe a több mint száz éves, török fürdőkre emlékeztető termál- és élményfürdő komplexumba, ahol már szénsavval dúsítva és hűtve is kínálják az Anna vizet. 

Mert a különböző szaunák és terápiás részlegek mellett a bugyogós, a sakkozós, az úszós és a további élményelemekkel gazdagított medencék várják a vizek szerelmeseit. A környezet pedig lélegzetelállítóan pazar!

Fű, fa bokor, virág és a Tisza

A káprázatos virágok, tulipánok, a minden csupa fű, fa bokor virág környezet a Tiszával és a a mesteri szobrokkal párosítva olyan környezetet varázsoltak körénk, melyet látva máris pompásan, komfortosan és otthon éreztem magam a városban.

Mivel a vízen kívül a növények szerelmesei is vagyunk, ellátogattunk Magyarország egyik legcsodálatosabb Füvészkertjébe is, ahol az ország legnagyobb páfrányháza és egy különleges lepkeház is található a 17 hektáros területen.

Elmondhatatlan élmény, amikor a színpompás lepkék és pillangók rászállnak a testedre vagy egy pompás virágon nyitogatják szárnyaikat és kelletik magukat előtted. Na de nem, nem szóismétlés a lepke és a pillangó az írásomban, ugyanis, ha nem tudtad volna, akkor most elárulom, hogy minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó.

Az biztos, hogy egész napos program a kert és mi biztos, hogy visszajövünk az indiai lótusz virágzásakor ide.

De most sajnos túl sok időnk nem volt a kertre, mivel túl sok programot zsúfoltunk bele a a szegedi két és fél napunkba.

Kezdtük a Reök Palota megismerésére szervezett palotasétával, ahol Szeged legszebb szecessziós épületével ismerkedtünk  meg, melyet a híres realista festő,  Munkácsy Mihály unokatestvére, Reök Iván építtetett. 

Itt is bebizonyosodott, hogy a szerelem öl, butít és nyomorba dönt, hiszen a ház tervezője, a rendkívül tehetséges Magyar Ede mindössze 35 évesen vetett véget életének egy nő miatt. A Palota azonban sokkal több történetről  mesél, így mindenképpen érdemes ide ellátogatni.

Még csatornafedelek is egyediek az utcán a Reök előtt

A csodás szecessziós épület megtekintése után ellátogattunk a Dóm térre is, ahol 12.15-kor és 17.45-kor "Ballag már a vén diák…" A téren lévő óra ugyanis ezt a dallamot játssza el napjában kétszer és a hatalmas óraszerkezet előtt ilyenkor a dékán, a rektorok és a ballagó diákok is megjelennek a szájtátó nézőközönség előtt.

S az árkádok alatt a folyosón a teret körülölelő árkádok alatt mindössze egy női alak található. Látogassatok el és találjátok meg ti is, ki lehetett az a nő, aki a haza nagyjainak, természetesen férfiaknakJ a sorában helyet kapott.  

A téren található Fogadalmi templom  történetét talán sokan ismerik: 1879 tavaszán a nagy árvíz a földdel tette egyenlővé Szeged városát.. A házak 95%-a elpusztult. A következo év őszén a város elöljárói a polgárság nevében ünnepélyes fogadalmat tettek. Hatalmas templomot emelnek Szűz Mária tiszteletére, ha a város újra felépül A fogadalom teljesítésére azonban több mint három évtizedet kellett várni. Az eredmény azonban lenyűgöző lett. Érdemes egy helyi, profi idegenvezető segítségét kérni annak megismerésére. Mint ahogy azt mi is tettük. 

Természetesen a város egyéb részeinek a felfedezéséhez sem árthat, de tehetünk egy rövid. közel egyórás vonatos utazást is a városban. A helyi kisvonat ugyanis elég nagy távolságot fut be, miközben idegenvezetést is kap az ember. Mi kipróbáltuk, és elégedettek voltunk. Természetesen aki bővebben akar elmerülni a részletekben, az felfogad egy idegenvezetőt.

Na de ha már kultúra, akkor haladjunk tovább és pillantsunk be a Móra Ferenc Múzeumba is. Megtettük és nem bántuk meg! A híres szegedi papucs elvarázsolt bennünket ugyanúgy, ahogy a különböző korokból felsorakoztatott plakátok vagy a Szöged hírös város néprajzi kiállítás. És megsúgom, hogy nem egyórás program! J

Szent István tejkaramella, 1946 körül (plakát)

Mivel Szegeden mindig van program, most is egy jó kis Majális kellős közepébe, azaz a Boszorkányszigetre keveredtünk. De voltunk már itt Hidivásáron is, mely a Tiszán átívelő Belvárosi Hídon kerül minden évben megrendezésre. S ez csupán kettő a számtalan jobbnál jobb időtöltés  közül.

Mit ér a kultúra kulináris örömök nélkül! 

Vezethetnék én csoportokat, ha korgó gyomrú és száraz torkú kirándulókat kalauzolnék, azt hiszem, senki sem figyelne a mondandómra. Hacsak nem éppen egy helyi cukrászdát vagy éttermet mutatnék be nekik részletesen.

Na de Szegeden nincs ilyen probléma, hiszen több vendéglátóegységet is letesztelve azt mondhatom, aki Szegedre jön, sem éhen, sem szomjan nem marad.

A Süti nem süti, a Dóm kávéház és az A Capella cukrászda is kiállták a próbát éppen úgy, ahogy a Taj Mahal indiai és a Classic Cafe szerb étterem is.

A plyeskavica egy tipikus szerb étel 

Szállónk a rendkívül patinás Tisza Hotel volt, melynek alkalmazottai valódi szegediek, készségesek, barátságosak, türelmesek és segítőkészek. 

S bár a szálló kívülről pazar, az általunk megrendelt basic szobát (képet nem láttunk róla előzetesen) csak ifjúsági vagy munkásszálló jellegért rajongóknak ajánlom. Mivel mi egyik kategóriáért sem vagyunk oda, így csalódottságunknak hangot adva kaptunk pluszban egy classic szobát is. Így összességében nagyjából a lelki békénk is helyre állt.

S bár még még rengeteg látnivaló várt volna ránk, sajnos a közel három nap gyorsan elszaladt, s mi lehetett méltóbb befejezése a szegedi kirándulásunknak, mint egy jó halászlé elfogyasztása a Tisza parton! 

Friss, fehér kenyérrel vagy tepertős túrós csuszával! Ki hogy szereti!