Az ősz utolsó, még nyarat idéző napsugarait
kihasználva pattantam biciklire, hogy egy könnyű túrát tegyek a Debrecentől csupán néhány km-re fekvő Mikepércsre. Kerekezz velem, hogy a nyomomban te is felfedezhesd a
település értékeit.
A kiépített bicikliúton haladva,
kellemes tempóban érem el a Mikepércs táblát, hogy aztán a főút menti járdán a
helyiektől tudakozódjak a község ingyenes helytörténeti gyűjteményének
feltalálási helye felől. Rövid tanakodást követően két szomszédos ház tulaja heuréka
felkiáltás után jut el a megoldáshoz: Hát az a Jóskáé! Így aztán megkapom a Jóska
címét, és továbbtekerek.
 |
| A Református templom Mikepércsen |
Útközben
eltekerek a Református templom mellett, melynek tornyán hihetetlen, de a legrégebbi évszám a 18. századba repít bennünket vissza. Írott források szerint már 1763-ban kőtemplom állt e helyen. Ahogy megállva közelebbről is szemügyre veszem az építményt, kövezzetek meg, ha utóda bizonyos szögből nézve, egyes részleteiben nem hasonlít a debreceniek Református Kistemplomához.
 |
| A Kistemplom Debrecenben |
Vetek egy pillantást egy a közelben álló elhagyott gólyafészekre is,
majd konstatálom, hogy itt a gólyák csak a szomszédos játszótérig jutottak,
mely bizonyára tudhat valamit, ha itt tartotta őket. Így én is kipróbálom a játékokat
mielőtt továbbindulnék.
Magam mögött hagyom a templomot, melynek fatornya erdélyi hatást sugall, s a templom életében jelentős szerepet játszó évszámokat emeli a magasba, ezáltal is emlékeztetve a mai kor emberét múltjának meghatározó eseményeire.
Utam közben egy hangulatos kis téren haladok át. A mikepércsi főtér igazi felfrissülés a szomjas túrázónak.
Innen már csak keveset kell gurulni, hogy végre elérkezzek a Jóska házához. Sajnos ő nincs itthon, de kívülről is látható, hogy valódi értékeket rejthet a házikó, hiszen a két terelőkutya, egy fekete és egy fehér puli lelkiismeretesen ugatják a postások kétkerekű járművével érkezőket. Nekik ez a dolguk, nekem pedig az, hogy hagyjam a környék lakóit békében pihenni, és elhagyjam a csaholástól hangos övezetet.
S bár szeretem az ebeket, pont ők azok, akik eltántorítanak következő célom, az "Ezeréves Tölgy", azaz a Rákóczi fájának meglátogatásától.
 |
| Az ezeréves tölgy, vagy Rákóczi-fa A kép forrása: www.mikepercs.hu |
A legelő melletti erdőségben található fa a Rókás-tó felé haladva közelíthető meg. A süppedős, homokos talaj és az esetleges kóbor kutyák felbukkanása miatt azonban ez alkalommal kihagyom e természeti érték megtekintését.
Fáj a szívem, hogy a térség legöregebb fáját nem láthatom, melynek valós kora meghaladja a 300 évet, és jelentősége miatt szerves részét képezi a Mikepércsi Települési Értéktárnak. Annak az értéktárnak, melynek további értékei még a Református templom, a Mikepércsi csárdás, a Rongyos Fickó és a Mikepércsi Úri Hímzés is.
Ki vagy mi is az a Rongyos Fickó?
Rongyos Fickó a nevével ellentétben nem egy személy, hanem egy étek, melyet a mai fiatalok már nem ismernek. Egy házilag gyúrt, nyújtott tészta, amit zsírral, borssal lekentek, felcsavartak, majd sütőben aranysárgára sütöttek. Fogyasztás előtt kb. 5 cm-es darabokra tördelték, leforrázták sós vízzel, s túrót szórtak rá, Sós leves betéttésztájaként is használták a lebbencs helyett.
Mivel én lassan hazafelé indulok, ezért, ha szeretnél még elidőzni Mikepércsen és elmélyedni annak történelmében, látogass el a település honlapjára, ahol az Értéktár Rongyos Fickón túl további "finomságokat" kínál neked, s kedvedre lakmározhatszt a látnivalókból, valamint kulturális és természeti értékekből is.
www.mikepercs.hu
