Szégyen a futás, de milyen hasznos!

A kép forrása: http://fittkismama.blog.hu/

A reggeli kocogás furán mutat magassarkú, kopogós cipőben, de annál hasznosabb, amikor hajnal hatkor észreveszed, hogy Mariska néni, egy helyi nyugdíjas is ugyanarra a klinikai szakrendelésre siet, melyre te is. Igen, a siet itt nem enyhe túlzás, mert igencsak szaporázza lépteit a sötétben, s nem a hideg az oka sietségének. Enyhe hátránnyal indulsz, melynek nem csak korát meghazudtoló gyorsasága az oka, hanem mivel ő egyenesben tart az épület felé, neked pedig még egy kanyart is be kell venned, hogy megközelítsd a hátsó, sürgősségi bejáratot. A hátsót, hiszen zöld hajnalban csak itt lehet még besurranni az épületbe. A gyakori orvoslátogatók, s itt most nem a gyógyászati termékek értékesítőire kell gondolni, ismerik már a kiskapukat, így Mariska néni és én is felkészülünk a versenyre. Szememmel pásztázom a rosszul megvilágított parkot, ahol utamat szándékozom lerövidíteni, s megindulok a bokrok között. Hatalmas csövek állják utamat, s a másodperc tört része alatt kell döntést hoznom, megküzdök-e velük, vagy a hosszabb utat, a biztonságos járdát választom. Felpillantok. Az utcai lámpák fényében Mariska néni hirtelen „megvilágosodik”, s látom, ahogy győzelmének reményében egy kaján mosoly csillan meg arcán. De nincs még minden veszve. Szégyen a futás, de milyen hasznos! Így aztán a bokrokat kikerülve az egyenes utat választom, és elegáns kocogásba kezdek. Kip, kop, kip, kop, kopog hangosan cipőm sarka a betonon, így ébresztvén a még szunnyadó betegeket, s elgaloppozok a néni mellett. Ha oda mernék tekinteni, láthatnám szemében a meglepődéssel vegyes beletörődést, hogy ő most csak a második lesz. Ma nem elég elszánt ahhoz, hogy ő is hülyét csináljon magából. Mivel azonban nekem 8.00-ra be kell érnem a munkahelyemre, vállalom a címet. Győzelmi mámorban úszva nyargalok a felvételi pulthoz. A pult előtt nem áll senki. Igen, végre sikerült! Nem volt hiábavaló a hajnal négykor kelés! Senki sem előzött meg! De csitt! Mi zaj tör át az ablakon? Halk beszélgetés az az üvegfallal elválasztott váróból. Oldalra pillantok. Kíváncsi nyugdíjasok méregetnek árgus szemekkel, s ekkor már tudom. Ma sem sikerült.

A kép forrása: http://www.origo.hu/itthon