Szaloncukkerli nélkül nincs karácsony

De mióta is dívik ez a fára akasztós szokás nálunk, és honnan az előkelő név?

„Nagyon drágán mérték, csak igazi gavallérok küldöztek akkoriban még olyat imádottjaiknak.”

Így számol be gróf Vay Sarolta Sándor, korának egyik különce, egyik írásában a XIX. századi Pest cukrászdáiban kapható szaloncukkerlijéről. Így aztán nem csoda, hogy az írónő megemlékezett arról is, hogy óriási szenzációt keltett ám, amikor a hetvenes években a Sembery Pista tíz-tizenkét font szaloncukkerlit vásárolt egyszerre.

Bizony, a minőséget ma is meg kell fizetni, igaz, ma már nem küldözgetünk szerelmünknek szaloncukrot. És bár nem is képzelnéd, de már akkoriban is óriási választék állt a kedves vásárlók rendelkezésére. 

Van aki a kommerszért, más a zselésért rajong 

Az, hogy ki melyikért rajong, egyéni ízlés kérdése, az azonban biztos, hogy egyetlen magyar karácsonyfájáról sem hiányozhat ez a klasszikus csemege. Az azonban, hogy melyik fajtája számít klasszikusnak, attól függ hány éves az ember. Mert az én korosztályom a zseléset, de az egy generációval idősebbek még bizonyára  a konzum szaloncukrot tartják annak. Az 1980-as évek előtt ugyanis ez a kétféle szaloncukor létezett nálunk.

Elődje már a XIV, században mehgódította a franciák szívét

Azt azért nem árt tudni, hogy elődjét, a  fondant-cukrot francia mesterek kísérletezték ki a XIV. században. Majd tőlük a XIX. században, német bevándorló cukorműves mesterek által került hazánkba. A szaloncukor pontos feltalálójára nincsen konkrét adat, s a nevéből: szaloncukkerli alapján akár osztrák eredetre is lehetne következtetni. Ugyanakkor mivel dédanyáink minden dekára vásárolható bonbont cukkerlinek hívtak, ezért ez megtévesztő lehet. Szeretjük ezt magyarnak tudni, hiszen bár hasonló, csomagolt termékek máshol is léteznek a világon, nálunk terjedt el az a szokás, hogy a karácsonyfára aggatjuk az egykor selyempapírba csomagolt csemegét.

Tudtad? Más népeknél a „szaloncukrot” temetés után osztogatják

A pukkanó Knallbonbon a német ajkú területeken rojtos papírba csomagolt, a szaloncukornál nagyobb méretű édesség volt, melyet a gyerekzsúrokon fogyasztottak szívesen. Amikor a két végén meghúzták, pukkant egy nagyot, kiszakadt, és a gyermekek elfogyaszthatták belőle a nyalánkságot. A rojtos végű papírba csomagolt bonbonok a skandinávoknál sem voltak ismeretlenek, csak ezeket temetés után osztogatták és a hangulathoz illő versekkel díszítették azok papírját.

Az első szaloncukkerli egy bécsi cukrászdában készülhetett

A magyarok szaloncukkerlije először egy bécsi cukrászdában készülhetett, de az ötlet minden bizonnyal egy magyartól származott. Ami biztos: a reformkorban igen gyorsan nagy népszerűségre tett szert. De mivel ezeket a minőségi bonbonokat igen drágán mérték, először csak az úri házak szalonjaiba került belőlük. És mivel akkoriban a szalonban állt a karácsonyfa, így született a név: szaloncukkedli vagy szaloncukkerli.

Már Jókai Mór egyik írásában is felbukkan a név, igaz, nem a karácsonyról emlékezik meg vele

Jókai Mór A három márványfej című regényében is találkozhatunk a kifejezéssel, igaz, az nem az ünnepi hangulatot idézi. „Nem szokásom a szerzők gyomrát dicséretek szaloncukkedlijeivel elrontani.”  Később a cukrászok fondánból olcsóbb változatot is készítettek, mely sokáig, még az édességgyárak létrejötte után is sokáig csak cukrászdákban volt kapható. A kereslet akkora volt a szaloncukkedli iránt, hogy a budapesti Gerbaud cukrászda 1896-ban advent idején naponta harminc kiló csokoládét használt el csak szaloncukorfőzésre. Természetesen az ár a minőségtől függött. Akik megengedhették maguknak, cukrászoktól vásárolták meg, akik nem, azok otthon készítették el a karácsonyi édességet.

A szaloncukor papírjának szélét még a 2. világháború végén is voltak, akik kézzel rojtozták

Bár a századfordulótól elkezdődött a tömegtermelés, sokáig még ekkor is kézzel rojtozták a csomagolópapírt, kézzel préselték rá a sztaniolt (alufólia), míg a „ricselő gép” meg nem oldotta ezt a feladatot is.  A kisebb kézműipari műhelyekben azonban még a II. világháború végén is kézzel végezték ezt a munkát.

A budapesti Vendéglátóipari Múzeumban még találni régi szaloncukor-csomagoló sztaniolpapírokat harmincféle színben, és megtekinthető egy „riccelőgép” is. Ez a szerkezet voltaképpen egy rojtozó gép, amellyel a szaloncukor selyempapírját gyorsan be lehetett rojtozni.

Szimbolikus jelentést is hordoz a szaloncukor

Egyesek a Kisjézus születésének ünnepe miatt az örömteli meglepetés jelképének tekintik. Mások szerint a csillogó csomagolása miatt a csillagokat, angyalokat szimbolizálja.

Bárhogy legyen is, egy biztos. A csenőmanók, ahogy minden évben, idén is minden házat végigjárnak majd, hiszen az ünnepek végére, a fákon szinte mindenhol csak a csillogó, rojtos végű papírok maradnak, a bennük lévő szaloncukroknak pedig lába kél.