Keresés ebben a blogban

2016. november 28., hétfő

A #sohavégetnemérős Wellhello-film rendezője szerint
 a debreceniek mintha filmezésre születtek volna



Legalábbis én így értelmeztem a film rendezőjének, Tiszaker Dánielnek a szavait, aki a #sohavégetnemérős Wellhello-film cívisvárosi premierjén a többi alkotóval együtt a forgatással kapcsolatban beszélt legkedvesebb élményeiről a közönségnek. 

E szerint olyan természetességgel tudunk „keresztülnézni” ugyanis másokon, ahogy senki más.
Pontosítok, csak a film szereplőin és az őket vevő kamerákon. J Ami köztudottan profizmust sugall, hiszen, mint „gyakorlott” (három alkalom) statisztaJ, én is tudom már, hogy a kamerába nem nézhet bele a „nagyérdemű”, hacsak nem konkrétan az a feladat. Ha mégis megtörténne, ki kell vágni és újra kell venni az így elrontott jelenetet. Na de nálunk, cíviseknél ilyen nem fordulhat elő. Mi olyan közönyösen sétálunk el a kamerák mellett, mintha legalábbis Brad Pitt vagy Harrison Ford forgatna nálunk minden héten és rutin lenne részünkről a nem kamerákba bámulás.

Fluorral és Diazzal azért csak belebámultam a kamerába. :) 


S mivel még a mozikba kerülés előtt láthattam a filmet, így én is megerősíthetem ezt a meglátását. A Kossuth téren ugyanúgy beszélgettek, bóklásztak és élvezték az utcazenészek műsorát a járókelők, ahogy bármelyik másik átlagos napon. A villamos is tartotta szokásos sétálóutcás tempóját, szóval semmi sem utalt arra, hogy a Piac utcán valami „ne lenne rendben”.

Forrás:debrecen.offmedia.hu

Forrás: debrecen.hu
Ráadásul a település a filmnek köszönhetően már joggal érdemelheti ki az ország második legnagyobb városa címet, hiszen hatalmas távolságokat feltételeznek a jelenetek. Mert ha a megszállott rajongó által üldözött női szereplő verőfényes nappal taxival menekül a Széchenyi és Piac utcai kereszteződésből, és majd csak jóval naplemente után érkezik meg a Nagyerdőre, na ott aztán jó néhány km-t számláz majd a taxióra. Igaz, villamossal mindössze kb. 15 perc alatt kint lehetsz már az említett helyen. De szegény színésznő ezt nem tudhatja.:) Persze értem én a szándékot, hiszen a Nagyerdőn lévő egyedülálló ködszínházunk és a kivilágított víztornyunk este a legszebb ékei városunknak, és ezeket nem megmutatni valóban vétek volna. Na de kit zavar mindez, hiszen úgyis csak mi tudjuk, mennyi időbe telik bárhová is eljutni errefelé. J

Forrás: veszprem.offmedia.hu
Az biztos, hogy már a premieren hatalmasakat derült a tinder-korosztályon kívül is mindenki, hiszen a tizen- és huszonévesek párkapcsolati botlásaiban, öniróniában gazdag humoros jeleneteiben mindenki magára vagy egykori önmagára ismerhetett. A filmet végigkísérő dalok pedig csak fokozták a fieszta hangulatot, a balatoni nyaralásos feeling pedig kellemes ellazulást hozott az önfeledt kikapcsolódáshoz. 

Ráadásul ki ne érzékenyült volna el a videócsetes részen, amikor a képernyőn keresztül szövődött a szerelem, vagy ki ne derült volna a Zamárdi strandon a büfékocsis Ica néni undok válaszain, hogy a tinder-randik vicces jeleneteit ne is említsem. 

Forrás: mozi-filmek.hu


Forrás: hvg.hu
De ott volt még a vízparti mólón a két fiatal reggeli ébredése utáni „Hát te ki a f.sz vagy?” kérdéssel kezdődő románca, és a Várkertben játszódó, az exekről szóló melankolikus hangulatú epizód is hogy a többiről ne is beszéljünk. Egy biztos. Aki finomkodásra vágyik, és nem szereti az öniróniát, az ne menjen el megnézi. Mindenki másnak ajánlom.

Forrás: mozinezo.hu
Fotó: Takács Attila és Wlicsek András

Tudtad?
Fluor Tomi, ahogy ő mondaná, azaz mondta isJ amikor először látta a filmet, versenyt hajolt Diazzal, mert egyikőjük sem akarta vállalni, hogy kicsit elérzékenyültek, és megkönnyezték a saját filmjüket.

Érdekesség
A Mozgó Mozi segítségével olyan városokba is eljut majd a film, ahol mozi híján nem teheti meg a fiatalság, hogy saját településén moziba járjon.

Jó kezdeményezés
A vidéki helyszíneken (Zamárdi, Veszprém, Sopron, Debrecen stb.) túl olyan fiatal színészek is bemutatkozhattak a filmben akik idáig csak ritkán vagy még nem kaptak lehetőséget nagyjátékfilmben. Ezért szinte minden szerepben ilyen fiatalokat láthat majd a közönség (például Roszik Fruzsina, Sztarenki Dóra, Orosz Ákos, Molnár Gusztáv, Tóth János Gergely és még nagyon sokan).

Irány a vetítés! 


2016. október 30., vasárnap

A hétvégén daruzni voltam, avagy 13 dolog, amit nem tudtál a darvakról (Daruvonulás a Hortobágyon)



A hétvégén daruzni voltam. Na nem egy újabb szakmát tanultam, hanem egyike akartam lenni azoknak a fura szerzeteknek, akiket már többször láttam a Pusztában az út mellett távcsövekkel felszerelkezve, magasleseken dideregve, tátott szájjal bámulni az eget. Azoknak, akiknek elvetemültsége odáig fajul, hogy képesek mindezt órákon keresztül művelni azért, hogy részesei lehessenek egy olyan jelenségnek, mely során több ezer daru szervezett sorokban, meghatározott alakzatban húz el felettük az égen. De mire is ez a felhajtás?  Az MME Debreceni Területi Irodájának szervezésében induló darumegfigyelő program keretében ezt is megtudhattam.

13 dolog, amit nem tudtál a darvakról

–    Ma Magyarországon a Hortobágyon éjszakázik, pihen meg vonulása közben a legtöbb daru.
–  Éjszakázásra a sekély vizű élőhelyeket választják, hogy a ragadozók, pl. a róka ne tudja elragadni őket.
–   Jelenleg kb. 70 000 madár éjszakázik a Hortobágyon. Honnan tudják ezt? Egyszerű. Megszámolják őket. :) A daruszinkron (egy időben számolják meg a különböző helyeken tartózkodó darvakat) segítségével tudják megállapítani, hány ilyen madár tartózkodik a Hortobágyi Nemzeti Park területén.
–  A szélrózsa minden irányából érkeznek éjszakázó helyükre.
–   A keleti országrészen vonulnak át a Tisza vonalát követve a Hortobágy, a Kiskunság és a Dél-Alföld érintésével.
–   Fő csemegéjük a kukorica.
–  Aratáskor érkeznek, október 15. és november 15. között, hiszen ilyenkor jól becsemegézhetnek.
–  Mivel a Hortobágyon mindig máshol ültetnek kukoricát, így a darvak minden esetben másfelől közelítenek.
–   Tavaly, 100 év után először, újra költöttek darvak Magyarországon.
–  Az öreg daru fekete, fehér és piros színekben pompázik, míg a fiatal barna színű.
–   A legkedveltebb helyek a madarak számára az állatokkal kezelt, vizes élőhelyek, melyeket pl. gátak elbontásával vízzel árasztanak el. A trágya kiváló táptalaj. 




   
















–   A fiatal darvak öregebb, krúgató társaiknál gyengébb, sípoló hangot hallatnak. 

  –   Éjszakázó helyükre több részletben húznak be. Első az étkezés, majd kissé távolabb a "torna", s csak ezután pihennek meg a választott vizes helyen.




     
















 
    

Zsuzsiiiiiii!!! Másik oldal!!!

S hogy még mit tanultam? Azt, hogy ha a távcsőben nem látsz semmit, az nem biztos, hogy azt jelenti, rosszul állítottad be azt, vagy túl kopár a táj. Előfordulhat ugyanis, hogy fordítva nézel a kukkerbe. J








Árulkodó jel, hogy nem jól állítottad be a távcsövet

Amikor látsz valamit, csak nem tudod, hogy birkák, vagy darvak. Ilyenkor vagy beállítod az eszközt, vagy minden észlelésnél megvárod, hogy elrepüljenek az állatok. Ha tudnak repülni...:), el van döntve a kérdés. J

















Egy őzbak = Egy daru  

És mielőtt még azt hinnéd, ez egy matematikai egyenlet, fel kell hogy világosítsalak,  nem az. Kukkerem üvegén keresztüli megfigyelésem eredménye mindez, mikor is a „legelésző” darvak és egy a közvetlen közelükben figyelő, ereje teljében lévő őzbak magasságát határoztam meg. 


Veszelinov Ottó, az MME Debreceni Területi Irodájának vezetője
 beállítja számunkra a távcsövet.

A daruvonulás megtekintésének programja azonban többet ad információs tárházunk feltöltésénél. A napnyugtakor felettünk elhúzó állatok és a puszta varázsa mesébe illő élmény lehet az évnek ebben az időszakában.




Madárbarát üdvözlettel


Zsuzsi 















2016. október 24., hétfő

Paripa Csárda, ahol a paripák a nyomodban járnak (Debreceni Erdőspuszták egy kicsit másképp)

Távol a világ zajától, sétálok az őszi erdőben. Sétámhoz a Debrecentől keletre, délkeletre fekvő Debreceni Erdőspuszták megkapó vidékét választottam, melynek erdőkkel, ligetes erdőfoltokkal és mezőkkel tarkított látványát, valamint változatos növény- és állatvilágát sosem unhatja meg a kiránduló. A Vekeri és Mézeshegyi tavak szomszédságában járok, így errefelé nem csupán a gyalogos és kerékpár-ösvények, hanem a horgászati lehetőségek is adottak a környéken. 





















Egyszer csak lódobogásra leszek figyelmes. Hátratekintek. 


Mit látok? Egy paripa vágtat felém. 







































De mi másra is számíthatna az ember, ha ellátogat a Paripa Csárdába!:) Mert mondanom sem kell, hogy az étterem volt kiruccanásom fő célja.



A csárda nem véletlenül kapta nevét. A környezeti adottságok ugyanis a lótartásra, és ezáltal különféle lovasprogramok tartására is alkalmassá teszik.

















S mint ahogy a paripa is kitűnik nemes, büszke tartásával a többi ló közül, a csárda is hasonló büszkeséggel állíthatja magáról, hogy kategóriájában, szolgáltatásaival a hazai élvonalban szerepel. 




A természetvédelmi övezetben, a Debreceni Erdőspuszták ölelésében „megbújó” hely nem véletlenül közkedvelt a hazai és külföldi vendégek körében. A vendégkönyvet lapozgatva szó esik abban a pincérek kedvességéről, a jó zenéről, a kiadós és rendkívül finom, házias ételekről...





















Itt két légy helyett ugyanis akár többet is üthetnek egy csapásra. Egyszerre élvezhetik az idilli természet és a gasztronómia nyújtotta örömöket, a játszótérrel lefoglalhatják a gyerekeket, s az egyedi igényeikhez igazított programokon is részt vehetnek.










Mi a svédasztalos vasárnapi ebédet választottuk, ahol hegyekben állt a hús, és halmokban a köret, s mindenki annyit ehetett, hogy pukkadásig lehetett. A párolt lilakáposztás kacsacomb vagy a steak burgonyával tálalt csülök csak  kis szeletét képezték annak a sok finomságnak, mely a kockás abroszokon helyet kapott.  





 
Desszertből sem volt hiány. A máglyarakásból kibuggyanó almatöltelék olyan édesen kínálgatta magát, hogy majd megettem. Azaz majdnem még a főételek előtt rávetettem magam, s csak nagy önuralom árán sikerült vágyaimnak megálljt parancsolni. 

















Így, a több mint 50 fajta étel felsorakoztatása után csak egy baj lehetett, melyről a vendégkönyvben már más is megemlékezett.
Utolsó bejegyzés a lapon:)























Paripa Csárda, ahol a paripák a nyomodban járnak (Debreceni Erdőspuszták egy kicsit másképp)

Távol a világ zajától, sétálok az őszi erdőben. Sétámhoz a Debrecentől keletre, délkeletre fekvő Debreceni Erdőspuszták megkapó vidékét választottam, melynek erdőkkel, ligetes erdőfoltokkal és mezőkkel tarkított látványát, valamint változatos növény- és állatvilágát sosem unhatja meg a kiránduló. A Vekeri és Mézeshegyi tavak szomszédságában járok, így errefelé nem csupán a gyalogos és kerékpár ösvények, hanem a horgászati lehetőségek is adottak a környéken. 





















Egyszer csak lódobogásra leszek figyelmes. Hátratekintek. 


Mit látok? Egy paripa vágtat felém. 







































De mi másra is számíthatna az ember, ha ellátogat a Paripa Csárdába!:) Mert mondanom sem kell, hogy az étterem volt kiruccanásom fő célja.



A csárda nem véletlenül kapta nevét. A környezeti adottságok ugyanis a lótartásra, és ezáltal különféle lovasprogramok tartására is alkalmassá teszik.

















S mint ahogy a paripa is kitűnik nemes, büszke tartásával a többi ló közül, a csárda is hasonló büszkeséggel állíthatja magáról, hogy kategóriájában, szolgáltatásaival a hazai élvonalban szerepel. 




A természetvédelmi övezetben, a Debreceni Erdőspuszták ölelésében „megbújó” hely méltán közkedvelt a hazai és külföldi vendégek körében. A vendégkönyvet lapozgatva szó esik abban a pincérek kedvességéről, a jó zenéről, a kiadós és rendkívül finom, házias ételekről...





















Itt két légy helyett ugyanis akár többet is üthetnek egy csapásra. Egyszerre élvezhetik az idilli természet és a gasztronómia nyújtotta örömöket, a játszótérrel lefoglalhatják a gyerekeket, s az egyedi igényeikhez igazított programokon is részt vehetnek.










Mi a svédasztalos vasárnapi ebédet választottuk, ahol hegyekben állt a hús, és halmokban a köret, s mindenki annyit ehetett, hogy pukkadásig lehetett. A párolt lilakáposztás kacsacomb vagy a steak burgonyával tálalt csülök csak  kis szeletét képezték annak a sok finomságnak, mely a kockás abroszokon helyet kapott.  





 
Desszertből sem volt hiány. A máglyarakásből kibuggyanó almatöltelék olyan édesen kínálgatta magát, hogy majd megettem. Azaz majdnem még a főételek előtt rávetettem magam, s csak nagy önuralom árán sikerült vágyaimnak megálljt parancsolni. 

















Így, a több mint 50 fajta étel felsorakoztatása után csak egy baj lehetett, melyről a vendégkönyvben már más is megemlékezett.
Utolsó bejegyzés a lapon:)