Imádom a piacot Békéscsabán!

Melyik a legjobb piac? Legutóbb a békéscsabai piacon jártam! 

Bevallom őszintén, imádom a piacokat. Elvarázsol a zöldséges, gyümölcsös standok színkavalkádja, a hentespultok vagy őstermelők húskínálata, és az érett gyömölcsök vagy a füstölt kolbász illata éppúgy magával ragad, mint a bőséges választék. 

Mert mi jellemez leginkább egy népet? Dallamos, esetleg pattogós a nyelve? Magas, alacsony termetű? Precíz, pontos, esetleg inkább ráérős? Sok mindennel le lehet írni egy nemzetet, de az, hogy milyen a gasztrokultúrája, szinte mindennél többet elmond róla. Mert pl. már az a tény, hogy bizonyos országokban nem esznek meg különböző típusú húsokat, utalhat a vallási hovatartozásukra, szemléltetheti nézeteiket. Vagy az, hogy főleg mivel és hogyan táplálkoznak, utalhat egészségi állapotukra és természetesen földrajzi elhelyezkedésére annak a népcsoportnak, és még számos összefüggés található lenne, ha folytatni akarnám a felsorolást. Na de hova is akartam mindezzel kilyukadni?

Csupán oda, hogy sehol máshol nem tudsz jobb képet szerezni egy adott városról, annak gasztrokultúrájáról, mint a helyi piacon. Mert mindenkinek ennie kell. Azaz a település apraja-nagyja megfordul ezen a helyen. A dámák, de legalábbis a bejárónőik éppúgy, mint a hétköznapi háziasszonyok. S a helyi termelők portékái minden bizonnyal itt fognak elsősorban piacképes keresletet találni maguknak.

Legutóbb Békéscsabán hüledeztem. Ennek a városnak méreteihez képest és ettől eltekintve is hatalmas piaca van. Ráadásul nem is egy, hanem, mindjárt kettő, rögtön egymás mellett.  Hiszen van egy kicsi, magánkézben levő és mellette mindjárt ott a másik, amelyet ha jól gondolom, a város üzemeltet. Azaz, bizonyos szempontok szerint három. Hiszen a Debrecenben zsibogónak, még debreceniesebben  zsibinek hívott zsibvásár is ezen a területen található meg. S bár én az ország második legnagyobb városában lakom, tiszteletadásom jeléül,  egy perces néma csönddel adóztam a békéscsabai piacnak. Pontosabban szólva, nem jutottam szóhoz. Egyik ámulatból estem a másikba. Először a méreteken ámultam el, és irigykedve néztem a hatalmas területet, mely hatalmasabb volt a debreceni nagypiacénál, majd a kínálattól estem majdnem hanyatt.

Nem véletlen, hogy méltán híres a csabai húsáru! Itt kérem a sertésnyelvtől kezdve a legfinomabb csabai kolbászig minden megtalálható volt!

De mivel én süteményrajongó vagyok, még jobban vonzottak a pékdék és a cukrászatok üvegvitrinjei! Szinte nem lehetett levakarni engem azok faláról! Mintha Gombóc Artúrt beengedtétek volna egy csokoládéboltba! Na úgy tessék elképzelni engem is! Gömbölyű sütemény, kerek sütemény, habos vagy krémes sütemény. Ezt itt mind megtaláltad. A választék óriási volt! És nem csak a torták, hanem az azokat kínáló boltok tekintetében is! Ráadásul nem csupán olyan cukrászsüteményekre bukkantam, melyekkel korábban még soha nem találkoztam, hanem olyanokra is, melyek már csak álmaimban fordultak elő. Úgy, mint gyermekkorom francia krémese, melynek a tésztája és a teteje is olyan volt, ahogy az a nagykönyvben és az én emlékeimben meg van írva. És ahogy én szeretem. Vagy az egykori vitamin rúd, melyet annak idején hajdúszoboszlón árusítottak, s  itt citrom szelet néven futott.

De még mentát sem láttam ennyifélét, mint amennyit itt egy kertészetben árusított egy snájdig, bőbeszédű fiatalember! A csokitól a macskáig mindenféle megtalálható volt nála és még számos fűszer- és gyógy-, valamint dísznövény. S bár a rengeteg zöld elkápráztatott, azért a legjobban mégis a vakítóan zöld szeme világított a legszebben a növényei között. Barnára sült bőre és izmos karjai tanúskodtak arról, mivel is foglalkozik. Nem, nem egy megszállott napimádó testépítő volt ő, mielőtt erre a következtetésre jutnál. J Természetesen kertészkedéssel foglalkozott az illető, s nem középiskolás fokon. Legalábbis erre utalt az árusított széles kínálat.

S mindezt milyen áron tette? Hogy a régi, híres debreceni kereskedők jelmondatát idézzem: Élni és élni hagyni. Azaz tisztességes haszonnal. Pontosabban: megfizethető áron, a jelenlegi debreceni árakhoz hasonlítva, azoknál jóval olcsóbban adta. Mint ahogy a többi termelő és kereskedő is a portékáit. 

Hát csoda, hogy három órányi barangolás után megpakolva jöttünk ki a piacról?

További képek: https://www.facebook.com/Zsuzsi-nyom%C3%A1ban-1751206971798219/?fref=ts

Ha ez tetszett, érdekelhet ez is Békéscsabáról: Egy békés város, ahol az emberek még figyelnek egymásra  

Egy békés város, ahol az emberek még figyelnek egymásra

Augusztus 20-ai hétvége lévén ismét ellátogattunk egyik kedvenc kisvárosunkba, Békéscsabára, mely nyugalmával, barátságos hangulatával mindig megnyugvást hoz számunkra. 

Szobánk erkélye a Fiume Hotelben 

Ha Sopron a gesztenyefák városa, akkor Békéscsaba a mogyorófáké. Mivel törökmogyoró rajongó vagyok, feltűnt, hogy úton-útfélen mogyorógubacsokba botlok. A mogyorót idáig csak bokor formájában képzeltem el, de itt fán nőttek ezek a még gyermekkorom pirosmogyorós csokijaiból ismert ropogós finomságok. Ezért szorgalmas mókusként bőven szedtem a kezem ügyében levő mindenféle gyűjtőalkalmatosságba, hogy télire elraktározva majd a sütőben megpirítva ropogtathassam el a finomságokat. Gyűjtőakcióm azonban sajnos nem járt sikerrel, mert már másnap idegen élőlények jelentek meg a zacskókban, ezért a mogyorók nem mentek át a HACCP élelmiszer- biztonsági vagy csak a finnyássági tesztemen. Így az odúm helyett a szajré a kukában landolt. A fák értékét azonban ez nem csökkentette a szememben, s árnyékukban továbbra is jóleső érzéssel jártam be a szokásos útvonalamat, mely a Fiume Hoteltől a városi strandig vezetett. Azaz a strandra, mivel a fürdő kihagyhatatlan a békéscsabai látogatásaimkor. Már az odaút is kellemes, hiszen az Élővíz-csatorna mellett elhaladva a víz és az árnyas fák természeti környezete simogatóan hat a rohanó hétköznapokban megfáradt idegrendszerre. 

"Közlekedj okosan!"

A szintén ezen az útvonalon található gyermekeknek szánt közlekedési park is mosolyt csal arcomra, hiszen a csemeték hozzájuk méretezett jelzőtáblák és átkelőhelyek biztonságos menedékében készülhetnek a farkastörvények uralta való világra. 

Bár az itt élő emberek többsége nem csak lakóhelyét tekintve békés, hanem természetét illetően is. A biciklis nem csöngeti le a gyalogost a járdáról, az autósoktól biztonságosan kelhetünk át az úton, s még a kisgyermekek a vízicsúszda tetején is árgus szemekkel figyelik, hol is jár az a nagyon „gyors” kislány a csúszdában, aki miatt percekig leáll a közlekedés a kanyargós élményelemen:) Így aztán az ütközés veszélye minden fronton kizárt.

A fürdő bejáratához az Élővíz-csatornán átvezető kis hídról még vetünk egy pillantást a párban tovaszálló vadkacsákra, és a víz felett köröző szitakötőkre, majd átnyújtjuk a hoteltől a kétéjszakás csomagunkhoz kapott ingyen fürdőlátogatásra jogosító igazolásunkat. A pénztáros hölgy szeméből ekkor még nem pattan ki a felismerés szikrája, de bizalomgerjesztő arcainkat tüzetesebben megvizsgálva úgy dönt, hisz nekünk, és jegy híján az elektromos kapu helyett az oldalsó kisajtón keresztül nyerünk bebocsátást.

A fürdő, mellyel biztosan nem fürödsz be 

A kép forrása: https://www.facebook.com/arpadfurdo.bekescsaba/photos 

Nektek eszetekbe jutott már, hogy amikor egy fürdőben vagy uszodában vagytok, vajon ki és mennyire vigyáz rátok? Bennem többször felötlött már, hogy ha begörcsölne a lábam, vagy bármilyen oknál fogva elsüllyednék, ki és mennyire gyorsan ugrana utánam. Mert a legtöbb helyen vékonydongájú, tejfölösszájú úszómesternek titulált legénykék lézengenek a medencék szélén. Jobb esetben, mert sokszor előfordul ám, hogy még csak nem is látsz a környéken egyet sem belőlük, vagy a medencétől teljesen más irányba, illetve telefonjaikra meredő unott tekintettel üldögélnek a parton. De Békéscsabán nem ez volt a helyzet. Három úszómester is pásztázta a sodrófolyosós élményelemet, és a többi medencénél sem tétlenkedtek a többiek.

Kiváló hőfokok

Bármennyire is szeretek úszni, a vízbe ereszkedés egy külön tortúra. A debreceni uszodában minden merülést összeszorított fogakkal hajtok végre, mivel csak a legritkább esetben melegítik fel annyira a vizet, hogy kellemes legyen a „vízre szállás.” Kedvenc kisvárosomban az úszómedence esetében azonban megtalálták azt a bűvös hőfokot, melytől nem lesz libabőrös bőröm egyetlen négyzetcentimétere sem, de még kellemes és nem túl meleg ahhoz, hogy Hosszú Katinkát is meghazudtoló erőteljes sporttevékenységet végezzek a vizében:)

Az olimpiai aranyéremre nem pályázók pedig, vagy a levezetést végzők egy langyos, úszásra is alkalmas másik medencében lazábban tempózhatnak.

A kép forrása: https://www.facebook.com/arpadfurdo.bekescsaba/photos 

Az a nagyon „gyors” kislány...

Ez az a hely, ahol még az öcsémék 7 éves kislánya is bátran csúszhat le a hatalmas, nyitott tekergőzős vízicsúszdán, mert a helyi gyerekek a csúszda tetején türelmesen tekintgetnek le a „kígyó” belsejébe, merre araszol lefelé, kis kezeivel tolva magát, mert neki valahogy nem csúszik az a fránya csúszda:) S majd csak ha kipottyant a végén, akkor lökik el magukat, hogy önfeledten száguldjanak végig ugyanazon a nyomvonalon. S bár hosszú évek óta nem csúszdáztam, itt még én is többször kipróbáltam a vízi csodát, hiszen bármily ragyogóan is süt a nap, nincsenek tömegek, hogy sorba kelljen állni. Vizes, sáros lábbal rohanok fel a sokadik emeletre többször is, hogy újra átéljem én is a gyerekkorból ismert vizes suhanás élményét, amikor a tested a gáz és a fék, és a technikádtól függ mennyire gyorsan csobbansz majd a végén.

Innen pedig csak pár méter a sodrófolyosó, ami beszippant, s csak akkor „köp ki”, ha kicsit távolabb már ismét beindult a pezsgés. Ekkor ugyanis arrafelé veszed az irányt, s ha már kipezsegted magad, a gyógyvízben jól megdögönyözhetteted a nyakad. S ha már nagyon süt a nap, irány a benti tér, hová a pezsgő- és a gyógyfürdő is egyaránt befér.

Akár a csillagos ég alatt is dögönyöztetheted magad

Pénteken és szombaton este kilencig tart nyitva a fürdő, ezért holdvilágos, fényes éjszakákon, a csillagokat bámulva háton fekve lebeghetsz a vízben, pezsgőfürdőzhetsz vagy akár dögönyöztethetsz.

A kép forrása: https://www.facebook.com/arpadfurdo.bekescsaba/photos 

Miután jól kiáztunk, visszaindultunk a város szívében fekvő, a fürdőtől pár perces sétányi távolságra lévő elegáns szállónkba, a Fiume Hotelbe, hogy különleges sarokszobánk erkélyéről nézzük végig az augusztus 20-ai tűzijátékot, s az alattunk levő összegyűlt embertömeg feje felett gyönyörködjünk a színes, szikrázó fénycsodákban.

S mivel mindeközben jóízűen majszoltuk az idei év nyertes - Szenvedély fantázianévre hallgató - Munkácsy  tortáját, nem csak a röppentyűk szárnyaltak, hanem az ízek harmóniája minket is egy magasabb dimenzióba repített.

1000 szelet Szenvedély

A kép forrása: http://www.behir.hu/2016/08/03/kulonleges-alkotas-az-idei-munkacsy-torta

A pikáns ízesítésű, sóskaramellás, gyümölcsös és édes, fehér csokoládét és krémsajtot tartalmazó különlegesség alkotójának 1000 szeletet kellett elkészítenie ebből az édességből államalapító Szent Istvánunk ünnepére és szétosztania a „nép” között. Azt, hogy megérte-e neki, nem tudhatom, az biztos, hogy szenvedéllyel készítette, s gyerekkel sorban állva lehetett a legkönnyebben megközelíteni az osztás helyszínét, mivel az apróságokat a szervezők előreengedték. Nekünk annyira ízlett a torta, hogy mi is "harcba küldtük" csemeténket:), majd vásároltunk még a tortát árusító cukrászdában is, hogy az itthoniak is megkóstolhassák a finomságot.    

Tudtad? 

Az idei nyertes műalkotást a békéscsabai Jetty Choco Kézműves Manufaktúra készítette el, mely egyedüli forgalmazója a tortának. 

Az esti koncertek után az aznap, az augusztus 20-ai programsorozat keretén belül általunk készített kézműves levendulazsákjaink kellemes illata lengte be szobánkat, hogy álmunkban még tovább élhessük ezt az idilli napot.

Követendő példa: 

• Békéscsabán az augusztus 20-ai rendezvények után másnap reggelre már minden szemetet eltakarítottak. Reggel hét órakor tiszta utcákon bandukolhattam elutazásunk előtt még egy utolsó fürdőzésre kedvenc uszodámba.   
• A biciklitárolók száma meglepően magas és azok praktikussága veri néhány nagyvárosét is.   

Régebbi írásaim elérhetők: http://hec2.ingyenblog.hu/

• Szeged, ahol az egész család mesés kalandokra lelhet (Egy város, ahol a paprika színes, a halászlé ízes, a szalámi híres, de nemcsak ezek vannak a terítéken)
• Decsen, a Sárköz “fővárosában” található Pál Bözsi Babamúzeuma (Egy tájegység, ahol a nők voltak az urak)  Ismeritek Bözsi nénit Decsen? Rendes nevén Pál Bözsit? Mert a Sárközben nincsen Szabóné, meg Kovácsné, aki idevalósi, az örökre leány marad. Legalábbis ami a nevét illeti.:) Csak akit „vidékről hoznak férjhö”, az lesz ötven év után is csak a Kiss Jancsi, vagy a Kemény Pista felesége. Így meséli ezt Decsen a 78 éves Bözsi néni, akinél vendégségben jártunk.
• Perkovátz-ház Sopron (Egy hely, ahová érdemes betérni)
• Ócsa – Református Műemlék Templom (Ken Follett író maga sem hitt a szemének, amikor Ócsán megpillantotta világhíres könyvének katedrálisát. )
• Oliva Bistro
• Harrer Csokoládéműhely és Cukrászda (Stílus, minőség, egyediség, sokszínűség. Mindez egy helyen, a Harrerben. A Harrer Csokoládéműhely és Cukrászda Sopronban, lélegzetelállító környezetben, egyedülálló csokoládékóstolási programmal várja a minőségi csokoládé iránt elkötelezett csokirajongókat. Itt aztán kóstolgathatsz kedved szerint. )
• Lebilincselő a Rendőrmúzeum (Hírhedt betyárok, magyar sorozatgyilkosok, bűnözők, kéjlopásos történetek, bizonyítási módszerek, híres nyomozókutyák, egyenruhák, fegyverek, hamis bankjegyek vagy amit akartok. Van itt minden, így nem csoda, hogy a Rendőrmúzeum Budapesten még a rendőrvicceknél is népszerűbb.)
• Mindenki Szabó Pálja, avagy a Mignon Cukrászda (Nincs olyan tősgyökeres debreceni polgár, aki ne ismerné a város Szabó Pálját. Pedig Szabó Pál nem egy személy, s ráadásul nem is így hívják. A Mignon Cukrászdát nevezik így a cívisek, akik, ha különleges és kiváló minőségű finomságra vágynak, csak ennyit mondanak: Megyek a Szabó Pálra. Az utca neve ma már szinte egyet jelent a cukrászdával. Kíváncsiak voltunk a kertvárosi övezetben fekvő hely sikerének titkára, ezért mi is kipróbáltuk azt. )
• Szamos Marcipán Múzeum Cukrászda(Egy sosem elég) Sziasztok! Herczeg Zsuzsa vagyok, minőségi süteményista.:) Már ha van ilyen kategória. S hogy erre mikor jöttem rá? Mikor megláttam és megkóstoltam a Szamos Marcipán Múzeum Cukrászda süteményválasztékát.