Ízek és szerelmek

Kóstolj bele te is Szeged, Mórahalom és Makó különleges ízeibe!

Mindenkinek ismerős lehet az a helyzet, hogy amikor jön egy hosszú hétvége, elárasztják a netet a vonzóbbnál vonzóbb szállodai csomagajánlatok. Ilyenkor bevallom, én is lázba jövök, és kitartó érdeklődéssel böngészem azokat. És mivel imádok programokat összeállítani, így mindig betáblázom a lefoglalt szállásidőre is magunkat. Következzék most Szeged és környéke, ahol már többször is megfordultam, de most csupán a legutóbbi programom összeállítását ajánlom nektek. Így, akinek ez megtetszik, már nem kell gondolkodnia, hogyan töltse el tartalmasan az időt ott.

Először is, nem árt, ha te is a belvárosban, de mégis csendes, parkos környezetben szállsz meg, amely tökéletes a központban levő látványosságok, műemlékek eléréséhez. Mi a Partium Hotelt választottuk, mely megfelelt ezeknek a kritériumoknak. 

A műemlékjellegű hotelt két éve teljesen felújították, így modern, mégis barátságos hangulatú miliő várja az itt megszálló vendégeket. Ráadásul mindezt elérhető áron veheti igénybe bárki, aki a hotelt választja szálláshelyéül. A rendkívül barátságos és segítőkész személyzet családias hangulatot varázsolt a hotelbe, így itt olyan is van, ami egyébként nincs. Azaz a gyereknek rögtön rittyentett a séf a kívánságának megfelelő italt.

 Ami a szobaasszonyokat illeti, kitűnően végzik a dolgukat, hiszen az ízlésesen és kifogástalanul elrendezett ágyneműn, ínycsiklandó bonbonok is fogadtak bennünket. Kivételesen az ágytól sem fájdult meg a derekam, így le is csekkoltam azt. A legjobb minőségű, szellőző nyílással is ellátott garnitúrát kapta a vendég, azaz jómagam.

Na de miért is csodálkozom én ezen, hiszen itt bármi megtörténhet. Még az is, hogy manók sütik a szögediek mindennapi betevőjét, a kenyeret. Kattints a videóra, mert én elcsíptem ám őket! :) 

Itt még az sem ritka  eset, hogy ha felpillantasz az égre, boszorkányokra veted a szemed 

Na de mivel mindenkinek kopogott a szeme az éhségtől, mire megérkeztünk Debrecenből Szegedre, a vacsorát már nem bírtuk megvárni. Ezért elsétáltunk az egyik kedvenc cukrászdánkba, ahol máris bevágtam egy oroszkrémes sütit, majd még egy különleges képviselőfánkot is a magamévá tettem. Ezek után természetesen már nem nagyon fűlt a fogam a vacsorához. Na de nem kell ám mindenkinek követnie a példámat! :) Vagy ha mégis, lesétálhatja a kalóriákat a Kárász utcán és környékén, ahol a hangulatos boltocskák és azok cégérei oly hívogatóak, hogy ember legyen a talpán, aki meg tudja állni, hogy be ne térjen néhányba. Természetesen miután kikukkolta magát a kirakatokban. :) 

De nem maradt ki a vacsora után a Dóm tér sem!

A Dómba bekukkantva örömmel tapasztaltuk, hogy egy gyönyörű Bach koncert kellős közepébe csöppentünk. Mert Szegeden mindig történik valami. Így aztán még nagyobb áhítattal szemléltük a Fogadalmi Templom fényekbe borult belső terét. Azt a templomot, mely Szeged város képviselőtestületének ünnepélyes fogadalmából született, minek szerint az 1879-es nagy árvíz után a város újjáépítésének emlékére monumentális templomot építenek.

De nem csupán bent, hanem odakint is különleges zenei élményben lehet része annak, aki ellátogat a Dómhoz. Hiszen annak a főkapujával szemközt álló épület felső szintjén látható zenélő óra - mely a középkori egyetemek szimbóluma - naponta kétszer, 12:15 és 17:45 órakor megjeleníti az iskolaévet záró ballagást. Ekkor az óralap előtt az egyetemi vezetők és a ballagó diákok alakjai járnak körbe.  A jelenetet a „Ballag már a vén diák…” kezdetű diákének melódiája kíséri. Az óra emellett minden egész órakor a „Szeged hírös város” nóta dallamát játsza szignálként.

A Dóm tér nappal és éjszaka kivilágítva is egyaránt hangulatos  

Na de szelfikirályok és királynők sem szenvednek hiányt itt semmiben. A Szeged felirattal a téren hangulatos képeket készíthetnek. 

És akkor már el is érkezett az idő a lefekvésre. Persze csak ha nem akar valaki betérni egy italra még valahova a rengeteg hangulatos evő- és ivóhely egyikébe. De mivel oly rövid egy nap, és korán kell kelni ahhoz, hogy másnap is láss valamit, én inkább azt javaslom, hogy inkább feküdj le időben, hogy reggel kipihenten indulj neki a napnak.

Így néz ki a gyapot. Ebből lesz a vatta és a pamut.

Mi legalábbis így tettünk, és reggel, a 7.00-9.00-ig elfogyasztható reggelinket még azelőtt elfogyasztottuk, mielőtt az "iget" megközelítettük volna. A fiúk azaz esetünkben a lányok is akkor már a gáton voltak. Vagyis a mellette fekvő Füvészkertben, mely több szempontból is páratlan. Ráadásul most, az ősz varászlatosan színes levélköntösébe burkolózva is egy sajátos arcát mutatta.
A kakaófa törzsén fakadó virágokat itt éppúgy megszemlélheted, mint az éppen „vattát termő" gyapotot vagy találkozhatsz itt rendkívül ritka ősfenyőkkel is.

S a szegedi Füvészkert tavában található Közép-Európa legnagyobb, szabadtéri indiai lótusz állománya is. Emellett több mint 20 trópusi (dél-amerikai és thaiföldi) pillangófajt is bemutatnak az érdeklődőknek egy, az esőerdei klímát és növényzetet utánozó fóliasátorban. (Szeptember 30-án bezár a sátor, ezért ha csak a lepkékre vagy kíváncsi, várd meg a látogatással a tavaszt!) Akárhogy is legyen, mindenképpen szánj elég időt a kertre, mert csak úgy végigszaladni itt nem szabad! Mi 3 és fél órát töltöttünk el a Füvészkertben.  

Majd magunkhoz vettük a fürdőfelszerelésünket, és elautóztunk Mórahalomra, ahol annak hatalmas fürdőkomplexumát látogattuk meg a Hild-díjas településen. 

De előtte még a jól bevált Betyáros szelet sem maradhatott ki a már kipróbált 4-es vendéglőben. Ahol a betyárosan hatalmas adagok és a kifogástalan ízek azok, amik visszatérő vendégekké tettek bennünket. És akkor még a választékról nem is beszéltem! 

Csak attól féltünk, hogy elsüllyedünk a vízben ezek után a súlygyarapodás miatt.

Az idő a 4 csillagos fürdőben lehetett volna bővebbre szabva, hiszen 2-3 óra most valahogy nem volt elegendő arra, hogy kellőképpen kihasználjuk a mindenféle élményelem és víz nyújtotta lehetőségeket. Igaz, a Kneip taposóban (mely a vérkeringés javításával frissít) így is addig köröztem, míg a végén már teljesen beleszédültem.

Sajnos az időnk itt is véges volt, és indulnunk kellett, hogy a félpanziós vacsoránk idejére odaérjünk. S mivel a Füvészkertben sajnos egy balsikeres mozdulattal kitöröltem a kirándulásunk másfél napjának megörökítéseit, így még visszatértünk képpótlásra az éjszakai belvárosba. Ezt egyébként képtörlés nélkül is érdemes megtenni. A hangulatos utcácskák, szobrok, terek, fák, bokrok, szökőkutak megunhatatlanok.

Így aztán, mivel délelőtt egy gyönyörű parkban, szabad levegőn, délután pedig egy víziparkban múlattuk az időt, rendesen elfáradva tértünk nyugovóra.

 A Capella cukrászda 

Mivel azonban ritka, hogy 12.00-ig kelljen elhagyni a szállodai szobákat, itt azonban így szólt a szabályzat, kényelmesen tölthettük az utolsó délelőttöt is. A véletlenül törölt képek pótlása közben azért jutott idő a kattintgatás közben egy sütitúrára is. Megrögzött süteményistaként nem hagyhattam el a várost két kedvenc cukrászdám "megpumpolása" nélkül. 

Süti nem süti

És mivel senki nem hagyhatja el a várost a hírös város halászléje nélkül, ezért az ország egyik legjobb halászlé fellelőhelyén, a Kiskőrössy Halászcsárdában búcsúztunk a településtől. Ahol nem csupán halászlé és tépett túrós csusza, akár pirított sajtos, tepertős is, hanem minden egyéb halétel és  más jellegű étkek garantálják, hogy mindig tele a csárda parkolója. 

Márpedig köztudott, hogy egy étterem tisztaságát először a mosdóban ellenőrizzük, a különböző fogások kiváló minőségére pedig már annak a parkolójában álló autók számából is következtethetünk. 

 Megérkeztek a finom étkek! 

A Tisza partján áll a Kiskőrössy halászcsárda 

Délután pedig már a következő kirándulásunk helyszínét derítettük fel, Makót látogattuk meg kis kitérővel. Szeged és Makó között pedig már egy másfajta éteken, az  áfonyákon legeltettük a szemünket, hiszen lilába borult az út széle az áfonyákkal teli bokroktól. S láttunk még más csodát is. A kisebb településeken még a fákról is tökök lógtak, és az udvarok is bővelkedtek ebben az őszi terményben. Makóra megérkezve a Hagymatikumot néztük meg kívülről, mely Makovecz Imre egyik szemet gyönyörködtető építészeti remekműve.

A Hagymatikum bejárata

De nem mehetsz el Makóról a Makoládé, a Makolady és a Makoman nélkül. S hogy mik is ezek és mi közük van a hagymához, az alábbi videómból az is kiderül.   

Látogass el a honlapomra is, és fedezd fel velem, mint idegenvezetővel a saját városomat, a Főnix madár és pulykakas városát, az ország második legnagyobb települését, Debrecent és környékét! 

http://debrecen-city-guide.iwk.hu/

A cikkírók is hétköznapi emberek. Csak sokkal többet vetkőznek, mint mások.

Mikor vetkőzünk pucérra? Fürdéskor, bizonyos alkalmakkor az ágyban, vagy amikor cikket írunk. Ilyenkor meztelenül állunk az olvasók elé. Akiknek aztán vagy tetszik a látvány, vagy nem. Vannak ugyanis általatok testesebbnek látott írások vagy soványabbak, izmosabbak és kevésbé kigyúrtak, egy azonban biztos. Mindig le kell vetkőznünk előttetek.  

Aztán előfordul, hogy szégyenlősebbek vagyunk vagy csak fázunk, és ilyenkor csak félig vesszük le a ruhát, vagy mondjuk a zokni és a melltartó fent marad. Ja és a bugyi vagy az alsónadrág. Mert olyan ez, mint egy orvosi vizsgálat, vagy az első meztelenkedés az új pároddal.

Nem olyan könnyű ám megmutatni magad. Itt is vannak kevésbé tartózkodó személyek és szemérmesebbek, akiknek minden egyes alkalommal meg kell küzdeniük azért, hogy kendőzetlenül feltárják bájaikat előttetek. Ugyanakkor szeretnénk magunkat megmutatni, hogy látva lássatok.

Nem, nem vagyunk perverzek, és még a legbátrabbaknak sem a magamutogatás a célja. Sokkal inkább azt szeretnénk, hogyha szeretnének. Ezért minden: önkínzás, ének...

De nem azt kívánjuk tőletek, hogy feltétel nélkül kedveljetek bennünket, hanem szeretnénk rávilágítani „testünk” hiányosságaira vagy pozitívumaira, melyeket feltárva előttetek olyan megvilágításba helyezhetjük azt, hogy minél több oldalról megvizsgálhassátok. Összehasonlítva sajátotokéval talán találtok egyezőségeket, és éppen a hasonlóságok, vagy „ki tudja!” a különbözőségek miatt gondolkodtok majd el azon, mit láttok magatok előtt.

Te például mit vársz el egy szubjektív cikktől? Mindenben tükrözze a véleményed? Esetleg képes vagy akkor is azonosulni azzal, vagy csak elfogadni, ha merőben más oldalról közelíti meg a világot, mint ahogy te azt elvárnád?

Mert valamiért olvasunk. Szükségünk van mások gondolataira, keressük vitapartnerünket, vagy hasonló gondolatokat ébresztő társainkat. Őket megtalálhatjuk a cikkírókban. Ismeretlen ismerősök ők, akik nap mint nap velünk lehetnek anélkül, hogy valaha is találkoznánk velük. Önként hajtják oda fejüket átvilágításra, és a felvételt közzé is teszik.

Mindezt azonban nem csupa önzetlenségből tesszük. Nekünk ugyanakkora szükségünk van ezekre a „képalkotó vizsgálatokra”, mint nektek ránk. A publikálás a legjobb gyógyír, hiszen az alkotás örömszerzési forrás.  Öngyógyítás és önkifejezés is egyben. Kiírjuk magunkból a feszültséget, vagy megtartunk az utókor számára egy boldog pillanatot, eseményt. És az élet már happy is lesz. Na jó, nem teljesen, de ugyanúgy, ahogy egy rajz, vagy egy lovas-, illetve delfinprogram, ez is terápia lehet az élet által felállított feladatok megoldására, problémák legyűrésére, feldolgozására.

És te megtaláltad már a számodra megfelelő „terápiát”? Te mikor „vetkőzöl”?