A hétvégén daruzni voltam, avagy 13 dolog, amit nem tudtál a darvakról (Daruvonulás a Hortobágyon)

A hétvégén daruzni voltam. Na nem egy újabb szakmát tanultam, hanem egyike akartam lenni azoknak a fura szerzeteknek, akiket már többször láttam a Pusztában az út mellett távcsövekkel felszerelkezve, magasleseken dideregve, tátott szájjal bámulni az eget. Azoknak, akiknek elvetemültsége odáig fajul, hogy képesek mindezt órákon keresztül művelni azért, hogy részesei lehessenek egy olyan jelenségnek, mely során több ezer daru szervezett sorokban, meghatározott alakzatban húz el felettük az égen. De mire is ez a felhajtás?  Az MME Debreceni Területi Irodájának szervezésében induló darumegfigyelő program keretében ezt is megtudhattam.

13 dolog, amit nem tudtál a darvakról

–    Ma Magyarországon a Hortobágyon éjszakázik, pihen meg vonulása közben a legtöbb daru.

–  Éjszakázásra a sekély vizű élőhelyeket választják, hogy a ragadozók, pl. a róka ne tudja elragadni őket.

–   Jelenleg kb. 70 000 madár éjszakázik a Hortobágyon. Honnan tudják ezt? Egyszerű. Megszámolják őket. :) A daruszinkron (egy időben számolják meg a különböző helyeken tartózkodó darvakat) segítségével tudják megállapítani, hány ilyen madár tartózkodik a Hortobágyi Nemzeti Park területén.

–  A szélrózsa minden irányából érkeznek éjszakázó helyükre.

–   A keleti országrészen vonulnak át a Tisza vonalát követve a Hortobágy, a Kiskunság és a Dél-Alföld érintésével.

–   Fő csemegéjük a kukorica.

–  Aratáskor érkeznek, október 15. és november 15. között, hiszen ilyenkor jól becsemegézhetnek.

–  Mivel a Hortobágyon mindig máshol ültetnek kukoricát, így a darvak minden esetben másfelől közelítenek.

–   Tavaly, 100 év után először, újra költöttek darvak Magyarországon.

–  Az öreg daru fekete, fehér és piros színekben pompázik, míg a fiatal barna színű.

–   A legkedveltebb helyek a madarak számára az állatokkal kezelt, vizes élőhelyek, melyeket pl. gátak elbontásával vízzel árasztanak el. A trágya kiváló táptalaj. 

   
















–   A fiatal darvak öregebb, krúgató társaiknál gyengébb, sípoló hangot hallatnak. 

  –   Éjszakázó helyükre több részletben húznak be. Első az étkezés, majd kissé távolabb a "torna", s csak ezután pihennek meg a választott vizes helyen.

     
















 
    

Zsuzsiiiiiii!!! Másik oldal!!!

S hogy még mit tanultam? Azt, hogy ha a távcsőben nem látsz semmit, az nem biztos, hogy azt jelenti, rosszul állítottad be azt, vagy túl kopár a táj. Előfordulhat ugyanis, hogy fordítva nézel a kukkerbe. J

Árulkodó jel, hogy nem jól állítottad be a távcsövet

Amikor látsz valamit, csak nem tudod, hogy birkák, vagy darvak. Ilyenkor vagy beállítod az eszközt, vagy minden észlelésnél megvárod, hogy elrepüljenek az állatok. Ha tudnak repülni...:), el van döntve a kérdés. J

Egy őzbak = Egy daru  

És mielőtt még azt hinnéd, ez egy matematikai egyenlet, fel kell hogy világosítsalak,  nem az. Kukkerem üvegén keresztüli megfigyelésem eredménye mindez, mikor is a „legelésző” darvak és egy a közvetlen közelükben figyelő, ereje teljében lévő őzbak magasságát határoztam meg. 

Veszelinov Ottó, az MME Debreceni Területi Irodájának vezetője
 beállítja számunkra a távcsövet.

A daruvonulás megtekintésének programja azonban többet ad információs tárházunk feltöltésénél. A napnyugtakor felettünk elhúzó állatok és a puszta varázsa mesébe illő élmény lehet az évnek ebben az időszakában.

Madárbarát üdvözlettel

Zsuzsi 

Paripa Csárda, ahol a paripák a nyomodban járnak (Debreceni Erdőspuszták egy kicsit másképp)

Távol a világ zajától, sétálok az őszi erdőben. Sétámhoz a Debrecentől keletre, délkeletre fekvő Debreceni Erdőspuszták megkapó vidékét választottam, melynek erdőkkel, ligetes erdőfoltokkal és mezőkkel tarkított látványát, valamint változatos növény- és állatvilágát sosem unhatja meg a kiránduló. A Vekeri és Mézeshegyi tavak szomszédságában járok, így errefelé nem csupán a gyalogos és kerékpár-ösvények, hanem a horgászati lehetőségek is adottak a környéken. 

Egyszer csak lódobogásra leszek figyelmes. Hátratekintek. 

Mit látok? Egy paripa vágtat felém. 

De mi másra is számíthatna az ember, ha ellátogat a Paripa Csárdába!:) Mert mondanom sem kell, hogy az étterem volt kiruccanásom fő célja.

A csárda nem véletlenül kapta nevét. A környezeti adottságok ugyanis a lótartásra, és ezáltal különféle lovasprogramok tartására is alkalmassá teszik.

S mint ahogy a paripa is kitűnik nemes, büszke tartásával a többi ló közül, a csárda is hasonló büszkeséggel állíthatja magáról, hogy kategóriájában, szolgáltatásaival a hazai élvonalban szerepel. 

A természetvédelmi övezetben, a Debreceni Erdőspuszták ölelésében „megbújó” hely nem véletlenül közkedvelt a hazai és külföldi vendégek körében. A vendégkönyvet lapozgatva szó esik abban a pincérek kedvességéről, a jó zenéről, a kiadós és rendkívül finom, házias ételekről...

Itt két légy helyett ugyanis akár többet is üthetnek egy csapásra. Egyszerre élvezhetik az idilli természet és a gasztronómia nyújtotta örömöket, a játszótérrel lefoglalhatják a gyerekeket, s az egyedi igényeikhez igazított programokon is részt vehetnek.

Mi a svédasztalos vasárnapi ebédet választottuk, ahol hegyekben állt a hús, és halmokban a köret, s mindenki annyit ehetett, hogy pukkadásig lehetett. A párolt lilakáposztás kacsacomb vagy a steak burgonyával tálalt csülök csak  kis szeletét képezték annak a sok finomságnak, mely a kockás abroszokon helyet kapott.  

 

Desszertből sem volt hiány. A máglyarakásból kibuggyanó almatöltelék olyan édesen kínálgatta magát, hogy majd megettem. Azaz majdnem még a főételek előtt rávetettem magam, s csak nagy önuralom árán sikerült vágyaimnak megálljt parancsolni. 

Így, a több mint 50 fajta étel felsorakoztatása után csak egy baj lehetett, melyről a vendégkönyvben már más is megemlékezett.
Utolsó bejegyzés a lapon:)

Paripa Csárda, ahol a paripák a nyomodban járnak (Debreceni Erdőspuszták egy kicsit másképp)

Távol a világ zajától, sétálok az őszi erdőben. Sétámhoz a Debrecentől keletre, délkeletre fekvő Debreceni Erdőspuszták megkapó vidékét választottam, melynek erdőkkel, ligetes erdőfoltokkal és mezőkkel tarkított látványát, valamint változatos növény- és állatvilágát sosem unhatja meg a kiránduló. A Vekeri és Mézeshegyi tavak szomszédságában járok, így errefelé nem csupán a gyalogos és kerékpár ösvények, hanem a horgászati lehetőségek is adottak a környéken. 

Egyszer csak lódobogásra leszek figyelmes. Hátratekintek. 

Mit látok? Egy paripa vágtat felém. 

De mi másra is számíthatna az ember, ha ellátogat a Paripa Csárdába!:) Mert mondanom sem kell, hogy az étterem volt kiruccanásom fő célja.

A csárda nem véletlenül kapta nevét. A környezeti adottságok ugyanis a lótartásra, és ezáltal különféle lovasprogramok tartására is alkalmassá teszik.

S mint ahogy a paripa is kitűnik nemes, büszke tartásával a többi ló közül, a csárda is hasonló büszkeséggel állíthatja magáról, hogy kategóriájában, szolgáltatásaival a hazai élvonalban szerepel. 

A természetvédelmi övezetben, a Debreceni Erdőspuszták ölelésében „megbújó” hely méltán közkedvelt a hazai és külföldi vendégek körében. A vendégkönyvet lapozgatva szó esik abban a pincérek kedvességéről, a jó zenéről, a kiadós és rendkívül finom, házias ételekről...

Itt két légy helyett ugyanis akár többet is üthetnek egy csapásra. Egyszerre élvezhetik az idilli természet és a gasztronómia nyújtotta örömöket, a játszótérrel lefoglalhatják a gyerekeket, s az egyedi igényeikhez igazított programokon is részt vehetnek.

Mi a svédasztalos vasárnapi ebédet választottuk, ahol hegyekben állt a hús, és halmokban a köret, s mindenki annyit ehetett, hogy pukkadásig lehetett. A párolt lilakáposztás kacsacomb vagy a steak burgonyával tálalt csülök csak  kis szeletét képezték annak a sok finomságnak, mely a kockás abroszokon helyet kapott.  

 

Desszertből sem volt hiány. A máglyarakásből kibuggyanó almatöltelék olyan édesen kínálgatta magát, hogy majd megettem. Azaz majdnem még a főételek előtt rávetettem magam, s csak nagy önuralom árán sikerült vágyaimnak megálljt parancsolni. 

Így, a több mint 50 fajta étel felsorakoztatása után csak egy baj lehetett, melyről a vendégkönyvben már más is megemlékezett.
Utolsó bejegyzés a lapon:)