„Hé paraszt! melyik út megyen itt Budára?” Ha neked nem csupán Arany János Toldijából ismerős a szó, paraszt, akkor fogadjunk, hogy vidéki vagy! De ha Budapesten laksz, rögtön bunkó leszel. Bunkó pesti, paraszt vidéki. Ezek azok a jelzők ugyanis, melyekkel a két fél gyakran illeti egymást. Pedig sokszor vagyunk csak úgy egyszerűen pestiesen parasztok vagy vidékiesen bunkók. Akkor meg mire fel ez a nagy felhajtás?
Kossuth bizonyára infarktust kapott volna, ha a szabadságharc idején a szabadságharc őrvárosába, akkor az ország fővárosába, Debrecenbe költözvén, a cívisvárosban lakó talyigás Pista leparasztozta volna, mondván, hogy ő csak vidéki.
S ha már lakhely szerint mérünk, akkor nekem, az egykori fővárosban, most az ország második legnagyobb városában lakónak sem lenne okom szégyenkezni lakóhelyemet tekintve, nem úgy mások szerint.
Sértés vagy dicséret?
Egy ma is ismert és népszerű budapesti hírességgel készített interjúm kapcsán a cikkegyeztetés után kapott dicséret volt az, amiből kiderült: jótollú író csak a fővárosban élhet. Tisztelet a kivételnek. Ez lennék én, akit megdicsértek, hogy az Isten háta mögött, hol még a metró sem jár, róla ilyen frappáns írás született. Mert ő nem is gondolta volna, hogy aki vidéki, az ilyet tud produkálni. :)
Kevesebb vagy, ha vidéki vagy?
Értem én, hogy ha gyakrabban vágyok operába, magasabb fizetésre vagy csak munkára áhítozok, az ország vízfeje a megoldás, de ha mégsem költözöm, akkor már értéktelenebb vagyok? Szerintem pedig azáltal, hogy nem asszisztálok e fejlődési rendellenességhez, a vízfejűséghez, egy kiegyensúlyozottabb világot teremtek. S ha több ettől nem is leszek, a mindennapi megélhetéshez szükséges erőfeszítések semmiképpen sem lekezelést érdemelnek.
A legtöbb pesti vidéki
Amikor nagy hangon hangoztatod a szót: vidéki, ne felejtsd el, hogy te is Alsószentbögyörősi vagy! Attól még, hogy Budapesten laksz egy ideje, attól még vidéki vagy! Ugyanúgy ahogy a szomszédodban a kistarcsai Etelka és a szemközti albérlő is, az informatikus Csaba. Így ha jobban körülnézel, bizonyára neked is feltűnik majd, hogy a pestiek többsége eredetileg nem is pesti.
De koptathatom én itt a számat, hiszen mindez kit érdekel, mert ugye, hogy amikor Budapestet elhagyod, te sem haza, hanem leutazol? Pedig csak simán el is utazhatnál. Mert nem a Gellért hegyen laksz, ahonnan esetleg tényleg le kellene menned, hogy egy alacsonyabb szintre kerülj. De nem, te nem szállsz le a magas lóról, hanem magasról teszel minderre. Akkor miért várnád el a tősgyökeres pestitől, hogy csak úgy szimplán el és ne leutazzon a fővárosból.
Az apa, az anya..., az a fránya a
Ráadásul amikor Pesten tartózkodsz, észre sem veszed és pestiesen kezdesz el beszélni. Én is. Akaratlanul ragad rám a helytelen a betűzés. Az anyu, az apu, a Julcsi, a Pisti stb. Amíg azonban csak a köznyelvben érződik mindez, addig talán nem is baj ez. Akklimatizálódik az ember, nem akar kilógni a sorból. De amikor a tévében a magyar szinkronban is egyre-másra hallod az a betűzést, ez már némi aggodalomra ad okot. Mert amíg tudatosan használod helytelenül a nyelvet, elnézhető, de amikor már országosan akarod „rákényszeríteni” a nagyközönségre, az már nem okés.
Tanyáról jött, jó lesz neki a legrosszabb is
Persze a vidékinél is van mindig vidékibb. Ha a sajátjánál kisebb településről érkezik valaki, rögtön ő lesz a vidéki a másik vidéki szemében. Saját fülemmel hallottam, amikor egy soproni illetőségű polgár lánya albérletet keresett Budapesten, és vidáman mesélte, hogy egy kis faluból érkező albérlőtársának természetesen a legrosszabb szobát adták, mert ő csak vidéki, neki jó lesz az is. Ő azonban a legnagyobb szobát érdemli, hiszen egyértelmű, hogy ő több, a szavait idézve „tanyáról” érkezett iskolatársánál.
Neked a lakóhelyed mondja meg, hogy ki vagy?
És itt a baj. A lakóhelyed dönti el, hogy ki vagy? Nem kellene, hogy így legyen. Attól, hogy hol élsz, se más, se jobb nem leszel. A viselkedésed, a hozzáállásod az élethez, másokhoz tesz azzá, aki vagy. Örülj annak, ha olyan helyen élsz, amit szeretsz, de másokat ne a lakhelyük alapján ítélj meg!
