Nem kell a gyémánt, opált akarok!

Láttatok már guruló opálbányát? Nem? Nos én sem. Pedig létezik. Ráadásul Ali baba kincsesbarlangjába látogathat el az, aki „jegyet vált“ az Opál Express-re! Azaz megtekinti, mivel az teljesen ingyenes. Pereghy Attila, az ötlet kigondolója és megvalósítója ily módon népszerűsíti ezt a csodálatosan sokszínű ásványt, mely elmondása szerint értékesebb a gyémántnál is. Nem, nem forintban vagy euróban kell ezt érteni, hiszen kétség nem férhet hozzá, hogy melyik a drágább kincs.

Kőbe foglalt mesét vesz, aki opált vesz

Amíg azonban véleménye szerint a gyémánt csak egy halott kő, addig az opál egy kőbe foglalt mese. És aki hisz a mesékben és tud álmodni, annak gazdag és boldog az élete. Ráadásul míg gyémántot nem mindenki engedhet meg magának, opált azonban szinte bárki, így „mesés” élete lehet annak, aki ezt a varázslatos ásványt tudhatja a magáénak. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lennének több százezer eurót érő opálok, hiszen Attila az elmúlt 30 év alatt többször találkozott már ilyennel is, ő mégis azt vallja, ennél az ásványnál nem az ár számít. Míg gazdag üzletemberek, bankárok gyémántot, addig az emóciót, a lelkiséget első helyre helyezők opált vesznek.

Ki az opált szereti, rossz ember nem lehet

Míg a gyémánt pótolható, opálból nincs két egyforma. A kristályba zárt színek, fények, az erezet, a minták, a fantáziára bízott alakok, formák abban egyediek és megismételhetetlenek. Benne van a kőben a puhaság, a gyengédség, akármennyire is kemény. Az opállal is úgy vannak az emberek mint a szerelemmel. Sokuknak nehezére esik, hogy azt mondják: szeretlek vagy csak fehéren, feketén látják a világot. Ezért nem mindenki veszi észre az opálban rejlő szédületesen gazdag és színes mesevilágot. Aki azonban opált választ, annak nem okoz gondot a képzeletbeli boszorkány, tündér vagy delfin felismerése a kőben és biztos, hogy fantáziadús, érzelmekben gazdag emberként éli az életét. Attila pedig már csak tudja, hogy mit beszél. Több mint 30 évig bányászta ezt a különleges ásványt az egész világon, de főként a világ jelenlegi legjelentősebb opálforrásaként számon tartott Ausztráliában.

Reggel legyek, este szúnyogok keserítik meg a bányász életét

S bár amilyen szép a végeredmény, annyira nehéz az oda vezető út. Reggel legyek, este szúnyogok gyötrik a semmi közepén, a levegőtlen 25 méter mélyre kiásott hatalmas gödörben a 3-4 kg-os kalapáccsal felszerelt bányászt. Hatásosabb ez, mint a legkeményebb edzés, hiszen aki ilyenre adja a fejét, annak garantáltak duzzadó izmok. De megéri minél mélyebben kutakodni, mert nagyobb a valószínűsége annak, hogy lentebb repedések nélküli köveket találsz majd. És ezek a valóban értékes darabok. Mivel Attila eredeti szakmája szerint optikus, így könnyedén meg is csiszolja az általa bányászott drágaköveket. Elmondása szerint csak a fantázia szab határt azok felhasználási lehetőségeinek. Ékszer éppúgy készül belőle mint késnyél. De voltak olyan darabjai, melyeket puskák díszítésére használtak föl. Dániában, Koppenhágában múzeumban találhatók hasonló módon ékesített puskák.

                                                                                    

Tudtad? 

Az opált ugyanúgy, ahogy a gyémántot, négy fő jellemző alapján minősítik: Nagyság, súly, csiszolás, szín

Aki ellátogat a bányák vidékére, a valódi vad Ausztráliát is megismeri 

Ma már főleg túrákat vezet opálbányákhoz, és többek között Ausztrália vad, ősi arcát mutatja meg az opálbányák kapcsán, a nyüzsgő városokon kívül, ahova más nem vezet turistákat. De akinek nincs pénze egy ilyen utazásra, az se keseredjen el, hiszen talán egyszer az ő városába is begördül az Opál Express és odavarázsolja számára a varázslatos ausztráliai opálbányák világát.

További információk: http://mongoleitour.com/index.php

Szegeden nincsen gyomorbajos, bár idegbajossal sem találkoztunk

Ideg az persze itt is akad, de a szegedieknek megvan rá a gyógyírjük. Aki az Anna vizet issza, az gyomorbajtól  nem szenved majd soha. Legalábbis a szegediek esküsznek erre. De jó ez reumatikus és ízületi betegségekre is. Az Anna fürdő előtt álló kút csak ritkán magányos, hiszen éjjel-nappal folyó vizét bárki megkóstolhatja, s az élet vizét egész nap tölti üvegébe, palackjába a város apraja-nagyja. Ottjártunkkor egy 80 éves bácsi, aki hetvennek is alig nézett ki, hetven litert gyűjtött be abból. Elmondása szerint már negyven éve issza a kút vizét és nem is volt beteg soha. Kétszer volt csupán kórházban, de akkor is balesetből kifolyólag szorult kezelésre. A víz melegen zubog a csapokból, s csak ízlés kérdése, ki az, aki így vagy hidegen issza. Még a galambok is két-három évvel tovább élnek a Tisza vagy pocsolyák vizén tengődő társaiknál. Emésztésük is jobb, aminek azonban nem nagyon örülnek a szegediek és be kell vallanom én sem, hiszen úton-útfélen madárürülékbe botlunk.  Ezek állandó takarítása pedig komoly kihívást jelenthet a köztisztasági vállalatnak.

Palackunkat hát mi is megtöltöttük az éltető nedűvel és továbbhaladtunk, hogy a kútnál lévő Anna fürdőben a gyógyvízzel kívülről is megáztassuk magunkat. Na és természetesen medencékben! Lépjünk be ebbe a több mint száz éves, török fürdőkre emlékeztető termál- és élményfürdő komplexumba, ahol már szénsavval dúsítva és hűtve is kínálják az Anna vizet. 

Mert a különböző szaunák és terápiás részlegek mellett a bugyogós, a sakkozós, az úszós és a további élményelemekkel gazdagított medencék várják a vizek szerelmeseit. A környezet pedig lélegzetelállítóan pazar!

Fű, fa bokor, virág és a Tisza

A káprázatos virágok, tulipánok, a minden csupa fű, fa bokor virág környezet a Tiszával és a a mesteri szobrokkal párosítva olyan környezetet varázsoltak körénk, melyet látva máris pompásan, komfortosan és otthon éreztem magam a városban.

Mivel a vízen kívül a növények szerelmesei is vagyunk, ellátogattunk Magyarország egyik legcsodálatosabb Füvészkertjébe is, ahol az ország legnagyobb páfrányháza és egy különleges lepkeház is található a 17 hektáros területen.

Elmondhatatlan élmény, amikor a színpompás lepkék és pillangók rászállnak a testedre vagy egy pompás virágon nyitogatják szárnyaikat és kelletik magukat előtted. Na de nem, nem szóismétlés a lepke és a pillangó az írásomban, ugyanis, ha nem tudtad volna, akkor most elárulom, hogy minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó.

Az biztos, hogy egész napos program a kert és mi biztos, hogy visszajövünk az indiai lótusz virágzásakor ide.

De most sajnos túl sok időnk nem volt a kertre, mivel túl sok programot zsúfoltunk bele a a szegedi két és fél napunkba.

Kezdtük a Reök Palota megismerésére szervezett palotasétával, ahol Szeged legszebb szecessziós épületével ismerkedtünk  meg, melyet a híres realista festő,  Munkácsy Mihály unokatestvére, Reök Iván építtetett. 

Itt is bebizonyosodott, hogy a szerelem öl, butít és nyomorba dönt, hiszen a ház tervezője, a rendkívül tehetséges Magyar Ede mindössze 35 évesen vetett véget életének egy nő miatt. A Palota azonban sokkal több történetről  mesél, így mindenképpen érdemes ide ellátogatni.

Még csatornafedelek is egyediek az utcán a Reök előtt

A csodás szecessziós épület megtekintése után ellátogattunk a Dóm térre is, ahol 12.15-kor és 17.45-kor "Ballag már a vén diák…" A téren lévő óra ugyanis ezt a dallamot játssza el napjában kétszer és a hatalmas óraszerkezet előtt ilyenkor a dékán, a rektorok és a ballagó diákok is megjelennek a szájtátó nézőközönség előtt.

S az árkádok alatt a folyosón a teret körülölelő árkádok alatt mindössze egy női alak található. Látogassatok el és találjátok meg ti is, ki lehetett az a nő, aki a haza nagyjainak, természetesen férfiaknakJ a sorában helyet kapott.  

A téren található Fogadalmi templom  történetét talán sokan ismerik: 1879 tavaszán a nagy árvíz a földdel tette egyenlővé Szeged városát.. A házak 95%-a elpusztult. A következo év őszén a város elöljárói a polgárság nevében ünnepélyes fogadalmat tettek. Hatalmas templomot emelnek Szűz Mária tiszteletére, ha a város újra felépül A fogadalom teljesítésére azonban több mint három évtizedet kellett várni. Az eredmény azonban lenyűgöző lett. Érdemes egy helyi, profi idegenvezető segítségét kérni annak megismerésére. Mint ahogy azt mi is tettük. 

Természetesen a város egyéb részeinek a felfedezéséhez sem árthat, de tehetünk egy rövid. közel egyórás vonatos utazást is a városban. A helyi kisvonat ugyanis elég nagy távolságot fut be, miközben idegenvezetést is kap az ember. Mi kipróbáltuk, és elégedettek voltunk. Természetesen aki bővebben akar elmerülni a részletekben, az felfogad egy idegenvezetőt.

Na de ha már kultúra, akkor haladjunk tovább és pillantsunk be a Móra Ferenc Múzeumba is. Megtettük és nem bántuk meg! A híres szegedi papucs elvarázsolt bennünket ugyanúgy, ahogy a különböző korokból felsorakoztatott plakátok vagy a Szöged hírös város néprajzi kiállítás. És megsúgom, hogy nem egyórás program! J

Szent István tejkaramella, 1946 körül (plakát)

Mivel Szegeden mindig van program, most is egy jó kis Majális kellős közepébe, azaz a Boszorkányszigetre keveredtünk. De voltunk már itt Hidivásáron is, mely a Tiszán átívelő Belvárosi Hídon kerül minden évben megrendezésre. S ez csupán kettő a számtalan jobbnál jobb időtöltés  közül.

Mit ér a kultúra kulináris örömök nélkül! 

Vezethetnék én csoportokat, ha korgó gyomrú és száraz torkú kirándulókat kalauzolnék, azt hiszem, senki sem figyelne a mondandómra. Hacsak nem éppen egy helyi cukrászdát vagy éttermet mutatnék be nekik részletesen.

Na de Szegeden nincs ilyen probléma, hiszen több vendéglátóegységet is letesztelve azt mondhatom, aki Szegedre jön, sem éhen, sem szomjan nem marad.

A Süti nem süti, a Dóm kávéház és az A Capella cukrászda is kiállták a próbát éppen úgy, ahogy a Taj Mahal indiai és a Classic Cafe szerb étterem is.

A plyeskavica egy tipikus szerb étel 

Szállónk a rendkívül patinás Tisza Hotel volt, melynek alkalmazottai valódi szegediek, készségesek, barátságosak, türelmesek és segítőkészek. 

S bár a szálló kívülről pazar, az általunk megrendelt basic szobát (képet nem láttunk róla előzetesen) csak ifjúsági vagy munkásszálló jellegért rajongóknak ajánlom. Mivel mi egyik kategóriáért sem vagyunk oda, így csalódottságunknak hangot adva kaptunk pluszban egy classic szobát is. Így összességében nagyjából a lelki békénk is helyre állt.

S bár még még rengeteg látnivaló várt volna ránk, sajnos a közel három nap gyorsan elszaladt, s mi lehetett méltóbb befejezése a szegedi kirándulásunknak, mint egy jó halászlé elfogyasztása a Tisza parton! 

Friss, fehér kenyérrel vagy tepertős túrós csuszával! Ki hogy szereti!