Sörárium, Reptár, békebeli somlói és a hely, ahol még a csapból is gyógyvíz folyik: Három folyó találkozásánál, Szolnokon jártam.

Bevallom nektek őszintén, nem égetett a vágy, hogy lássam Szolnokot. Pedig hányszor átutaztam már rajta, de sosem volt meg bennem a késztetés arra, hogy több napot is eltöltsek ott. Pedig hatalmasat „hibáztam”. Mert Szolnok egy valódi kis gyöngyszem a Tisza mellett.

A számomra leginkább a repülő kiképzésről ismert városba egy hosszú hétvégére érkeztem. Már a bevezető szakaszon az egyik körforgalomban elkezdtem a szájtátást. Itt ugyanis nem virágok, hanem egy Mi-24-es harci helikopter „döngicsélt” a zöld növényzet között.

De ne lepődjön meg senki azon sem, amikor magánkertben vél majd felfedezni egy ilyen repülő csodát ezen a helyen. Tágra nyílt szemekkel néztem ugyanis, amikor kerti törpe helyett egy harci helikopter nézett velem farkasszemet az egyik út menti kertben. Na de kinek a pap, kinek papné. Kerti törpéje ugyanis bárkinek lehet, de egy harci helikoptere?

Eltökélt szándékom volt, hogy a repülő múzeumot, azaz a RepTárat sem hagyom ki, amit augusztus 20-a lévén ráadásul ingyen járhattam be. Hát nem belecsöppentem pont a nemzetközi katonai ejtőernyős világbajnokság díjátadójába?:) Most már azt is értettem, mit keresett a hotelünkben az a néhány fekete dubaji férfi, igaz, csodálkoztam, hogy csupán három csillaggal beérték. Bár lehet, a katonák náluk így, kevésbé luxuskörülmények között edzik magukat. :) Meg is lepődött az egyikük, amikor egy közös képre invitáltam. Mivel előtte már többször látott mini shortban a hotelben a nyári forróság miatt, arra tippeltem, hogy azért nézhetett rám olyan furcsán, mivel az ő országukban, csupán a fizetett kalandokra kapható nők hordanak ilyet. Így távolságtartóan állt mellettem. A fejében meg bizonyára az járhatott, hogy vajon az asszony mit szól, ha ezt meglátja otthon? :)

Közben még lőttem egy képet egy elég sok jelvénnyel ellátott résztvevővel is, gondolván, bizonyára valamilyen magas rangú személy lehet. :)

Na de aki ellátogat erre a helyre, gyerekkel vagy anélkül, akár egy egész napot is szánjon Közép-Kelet-Európa egyedülálló repüléstörténeti kiállítóhelyére, mert nekem speciel nem volt elég néhány óra hossza belőle. Lehet, hogy morbidnak tűnik, de szívesen elkészítettem volna a saját dögcédulámat a dögcédula készítő géppel, vagy ültem volna egy  MiG-29 szimulátorba , illetve a 4 D-s moziba is, ha több időm lett volna.

Vagy bolyongtam volna még a a repülő csodák és felszerelések között. De vigyázz RepTár, mert ahogy a Terminátorban a főhős, még én is visszatérek. :) Természetesen azért készült néhány közös kép is a kiállított repülőkkel, mert bejártam az egész területet.

A nagy melegben kitikkadva és elfáradva tértünk vissza hotelünkbe, ahol mit gondolsz, milyen víz folyt a csapból? Gyógyvíz! Szállónk ugyanis eredetileg fürdőnek épült, és mind a mai napig üzemelnek medencéi. Így aztán gyorsan vettem egy frissítő gyógyzuhanyt, és közben az arcomat is bőszen permeteztem, hiszen ha ez gyógyvíz, akkor meg is fiatalíthat engem. Azután kisimultan és tíz évvel fiatalabban léptem ki a kádból, hogy újult erővel barangolhassak Szolnok utcáin.

Az utcákon, melyeknek terei tele vannak barátságosabbnál barátságosabb szobrokkal és szökőkutakkal. A főtér, ahol most apukák szaladgáltak a járdából feltörő vízsugarak között csemetéikkel, annak idején még Kossuthot is lenyűgözhette, hiszen, itt szólította a szabadság védelmére fegyverbe a népet 1848-ban. Azóta sok víz lefolyt a „Tiszán” errefelé, de az eseményre táblával is megemlékeznek az itteniek.

Ugyanúgy, ahogy az árvizekre is, melyekről, nagyon ötletesen, festett vízcseppek segítségével tudhatunk meg információkat. Így el is szörnyedtem a parton, mert mint kiderült, az évezred árvizének vízszintje 1041 cm volt.

Majd, bár idegeimet felborzolta a magam elé képzelt pusztítás, melyet az árvizek következtében szenvedett el a város, a lelkem mégis kisimult, mint a folyó vize egy csendes nyári napon, amikor reggelente hotelünk erkélyéről a gyümölcseit ringató vadgesztenyefákat és a Tisza folyását, majd a folyó melletti sétányon a túlpartot merengve bámultam.

Úgy döntöttem, át is kelek a folyón. Igaz, néha megremegett a lábam a Tiszavirág hídon, a legfiatalabb hídján a városnak, amikor néhány olyan részén bandukoltam, ahol csak áttetsző üveg választott el a Tiszától, és magam alatt láthattam a víznek árját. Fura érzés egy ilyenen állni. Közben jóleső érzéssel néztem az elhaladó biciklisek után, hisz biztonságban közlekedhettünk egymás mellett a számukra külön kijelölt útnak köszönhetően. Ja, és azt még nem is említettem, hogy erre a hídra külön bicikliseknek kialakított feljáró vezet, vagy akár lifttel is felvitetheted magad. De egy külön veszélyjelző berendezés is fel van arra szerelve, mely, ha működésbe lép, mindenkinek kötelezően el kell hagynia a hidat.

A túloldalon árnyas fák közt pihen meg a Tiszaliget és benne a város fürdője, ahol legnagyobb megelégedésemre a gyorsabb úszók számára külön sávot jelöltek ki az úszómedencében. Úgy tűnik, a Tiszaligetben figyelnek a pihenni vágyókon kívül a sportemberekre is, amit nem csak ez, hanem az is bizonyított számomra, hogy csupán néhány métert sétáltunk innen, és máris a Vízilabda Aréna mellett találtuk magunkat.

A Tisza-parton mindeközben a homokpadokon emberek napoztak, boldogan lihegő kutyák rohangáltak, magánhajó tulajdonosok eresztették éppen vízre folyami vízi alkalmatosságukat, valamint sétahajó várta utasait a mólón. És bár fel voltam készülve a szúnyoginvázióra, kellemes meglepetés volt számomra, hogy egyetlen vérszívóval sem találkoztam. Annál több köztéri kúttal, amelyekből több helyen is gyógyvizet tölthettem a palackomba.

És nem zagyvaság az sem, ha azt mondom, hogy látogass el a városban a Zagyva és a Tisza találkozási pontjához, hiszen különleges érzés szemtanúja lenni annak, amikor két magányos vándor társra talál, s innentől kezdve együtt folytatják útjukat. Én is megtettem és elképzeltem, ahogyan innentől kezdve messzi vadregényes tájakon ölelkezve hömpölyögnek tovább, és vár rájuk még ezer és egy kaland.

Bár a Balázs Péter vezette híres Szolnoki Szigligeti Színház és a város múzeuma kecsegtető programlehetőségként benne volt a tarsolyunkban, most mégis inkább a sörkultúra oltárán áldoztunk, és a Söráriumba tértünk be, mely egyben étterem is. Ennek interaktív kiállításán kiélhettem kreativitásomat is és elkészítettem a saját söralátétemet. Ráadásul a sör története mellett olyan söröket hirdető címkékkel ismerkedhettem meg, melyekről még soha életemben nem hallottam. Igaz, ez nem nehéz, hiszen sörben nem vagyok otthon. De te például hallottál már Döbrögi Fekete Söréről vagy Lúdas Matyiéról? Esetleg a Game Over-ről? Ugye, hogy nem? Vagy igen? Akárhogy legyen is, több száz, vagy akár ezerféle sörből ember legyen a talpán, aki mindegyiket ismeri. De azt, aki mégis, azt meghívom egy korsó sörre.

Sajnos minden jónak vége szakad egyszer, így a mi hétvégénknek is, de a város hangulata, találkozásaim a segítőkész és barátságos helyiekkel, a fantasztikus látnivalók és nem utolsósorban a kipróbált és helyiek által ajánlott éttermek és cukrászdák kínálata arra késztet, hogy ismét a legendás Terminátor filmből idézzek: I will be back!

Mivel sütirajongó vagyok, és minden városban megpróbálom megtalálni a legjobb cukrászdákat, így Szolnokon is sikerült felkutatni egy gyöngyszemet. De beszéljenek a Zagyva cukrászda képei  helyettem. Olyan igazi, békebeli, valóban csokis somlóit már régen ettem, mint itt. Ráadásul az adag még nekem is feladta a leckét. Azért nem fogott ki rajtam, de ilyen mennyiséget nem adnak messze földön, mint ebben a cukrászdában. És igaz ez a többi sütemény méreteire is. Ráadásul megfizethető áron. És a választék? Óriási!